Az alternatív zene 90-es évekbeli gráciái közül kettő már feltűnt itt, a harmadik, PJ Harvey kicsit váratott magára. Miután azonban Gyurikával, Desert Sessions-ös posztja alkalmából megalapítottuk a harveizmust ennek az oldalnak a hasábjain, itt az ideje, hogy Polly Jean is debütáljon blogunkon.
Eredetileg egy gitáros, nyers számát akartam felrakni, de rájöttem, hogy ezt az oldalát valószínűleg még az is ismeri, aki nem annyira követi a karrierjét. Így aztán választásom a legutóbbi szóló albumára (a következő februárban érkezik), és arról is a lenti élő produkciójára esett.
A White Chalkon az addig gitáros énekesnőként elhíresült Harvey leül a zongora mögé, amelyen az album elkészülte előtt tanul meg játszani, csak mert annyira érdekli a hangszer, és az új hangokkal, hangzásvilággal való kísérletezés. És az eredmény egy újdonságokra éhező közönség számára a legkellemesebb meglepetés: a zene megmarad harveys és igényes, de a köntös - szó szerint - megváltozik.
A lenti videóban az eredetileg zongorára írt Grow Grow Grow-t adja elő - átvedlik régi idők nevelőnőjévé, majd a sötét, viktoriánus ruha álcája mögül, egymagában, egy hihetetlenül mély (általam tátott szájjal végignézett és -hallgatott) előadást produkál.