Le sem tagadhatnám, hatalmas megtiszteltetésként ért, amikor október tájékán megkaptam a lehetőséget, hogy posztoljak az egyzene blogba. Első bejegyzésként mindenképpen valami különlegessel akartam meglepni a blog kedves olvasóit, éppen ezért - bár szabadidőm nagy részét számomra új, eddig nem hallott zenei irányzatok, előadók és melódiák utáni szüntelen, éjszakákba nyúló kutatással töltöm - komoly fejtörést okozott, hogy mi is legyen az a bizonyos ELSŐ POSZT.
 A londoni James Blake zenéjével először nyár végén találkoztam, és rögtön letaglózott a csupán 21 éves előadó tehetsége. Vitathatatlanul a jövő egyik nagy reménységével állunk szemben, stílusa rendkívül komplex és nehezen behatárolható. Hihetetlen érzékkel mossa össze a dubstepet hip hoppal, soullal, R&B-vel, s mindemellett még énekelni is tud a fiú! Tanulmányait tavaly fejezte be a Goldsmiths University 'popular music' szakán, szerzeményeit saját bevallása szerint a hálószobájában veszi és énekli fel, ezenkívül gyakran fellép a Mount Kimbie nevezetű, szintén londoni formációval, egyelőre kisebb közönségek előtt. Első maxija Air and Lack Thereof címmel jelent meg a Hemlock Recordingsnál, majd ezt a CMYK és a Klavierwerke EP követte az R & S Recordingsnál 2010ben. Eddigi legnagyobb sikerét a Limit to Your Love cimu Ep-vel érte el, ami egyébként az azonos címet viselő Feist dal igencsak jól sikerült átdolgozása. A trekket 2010. szeptember 29-én Zane Lowe a BBC Radio 1 műsorvezetője "Hottest record in the world"-jének kiáltotta ki, amivel Blake egy csapásra mindenki kedvence lett a szigetországban (persze nem mainstream berkeken belül). Mégis, most nem ezt a dalt osztom meg veletek - habár erősen ajánlom, hogy nézzen utána, aki még nem ismeri, mindenképpen megéri - hanem a februárban megjelenő, első - Blake saját nevét viselő - stúdióalbum egyik gyöngyszemét. Azt hiszem érdemes lesz megjegyezni ezt a nevet, minden bizonnyal sokat fogunk még hallani róla.