mixünk!

Utózöngék

KONCERTAJÁNLDA

 

 

 

 

 

lemezmustra.jpg

 

 

 

 

 

Címkék

2000es évek (423) 2006 (29) 2007 (24) 2008 (33) 2009 (56) 2010 (69) 2010es évek (250) 2011 (91) 2012 (96) 2013 (110) 2014 (73) 60as évek (66) 70es évek (72) 80as évek (81) 90es évek (174) akusztikus (23) alternatív (75) alternative (68) alternative rock (40) ambient (73) amerikai (262) angol (160) black metal (20) blues (32) brit (42) doom (27) downtempo (48) dubstep (21) egyzene születésnap (61) electro (22) elektronika (253) elektronikus (44) experimental (143) filmzene (50) folk (73) francia (63) funk (20) garage rock (21) hardcore (20) hard rock (30) hiphop (44) house (60) idm (22) indie (92) indie rock (28) instrumentál (25) izlandi (35) jazz (73) kanadai (25) klasszikus (23) krautrock (24) legcikibb kedvenc (25) magyar (70) metál (28) metal (40) minimal (32) német (51) new wave (26) ninja tune (21) noise (21) orosz (22) pop (97) post-punk (26) poszt rock (29) pszichedélia (172) punk (55) rock (299) shoegaze (28) soul (27) soundtrack (35) stoner rock (20) svéd (33) techno (105) zongora (28) Címkefelhő

Utolsó kommentek

The Dear Hunter - Battesimo Del Fuoco

2011.02.14. 09:00 - leveletkaptamlájf



Egy régebbi posztomban már említettem, hogy amikor hazalátogatok, akkor sokszor apával van egy rituálénk: az újonnan felfedezett zenék megmutatása a másiknak. És mivel ő nagy progresszív rock rajongó, a mai dalt és együttest egy ilyen alkalom kapcsán ismertem meg. Több jó számuk közül igazán a lenti fogott meg; de annyira, hogy amikor ezt hallgatom, automatikusan benyomom a repeat-et, mert tudom hogy egyszer nem lesz elég.
Ehhez valószínűleg kellett az is, hogy pont abban a periódusomban kapott el, amikor nagyon sok, csak emberi hangon alapuló zenét hallgattam (Björk és Camille is akkor adta ki albumát, amelyekben igyekeztek hangszerek helyett a legtöbb helyen csak emberi hanggal dolgozni). Ráadául nagyon szeretem, amikor egy 20. század végi-21. századi zeneszerző bebizonyítja, hogy a klasszikus zene nem halott, és tudunk mi is olyat alkotni, mint annak hőskorában tették, ha akarunk. És bár tudom, hogy ezt filmzeneszerzők sora sokszor megteszi, de rock csapat nem valami gyakran merészkedik erre a területre.
Kortárs kórusművünkhöz kitűnő alapot biztosít az énekes eszméletlenül jó hangja, és mondanivalójának alapköve, az egyik legjobb paradox dalszöveg, amit eddig hallottam:"the flame is gone, the fire remains". Az általam ráaggatott műfaj szerint modern többszólamú gregorián ének (hogy az ellentmondásoknál maradjunk), és ha ez nem is állja meg a helyét, azért annyiban stimmel, hogy ez az a cappella legalább annyira lélekbe-hatoló, mint amennyire a régi korok gregorián énekei (szerettek volna lenni).

 

Címkék: amerikai 2000es évek progresszív rock the dear hunter a cappella modern többszólamú gregorián ének






A bejegyzés trackback címe:

https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr822650305

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása