Annak ellenére, hogy bajusszal például egyáltalán nem rendelkezik, szerintem teljesen fölösleges arról vitatkoznunk, hogy Billy Idol csávó-e a javából, vagy sem. Hatalmas nagy csávó, és kész.
Erről egészen a tavalyi VOLT fesztiválig mondjuk úgy csak mérsékelt sejtéseim voltak. Emlékeimben úgy élt, hogy a fejszerkezetéhez, és az imázsához képest azért kicsit tinglitangli zenét tol, de azzal már ekkor is tisztában voltam, hogy a ránk váró produkció nem valami olyasmi lesz, amit szeretnék kihagyni.
Éppen ezért - felkészült fesztiválozó lévén - meglévő ismereteim felelevenítése, és bővítése céljából az eseményt megelőző hetekben beszereztem néhány Billy Idol-kiadványt. Fentebb említett felkészültségemet rögtön megcáfolván, azért hozzáteszem, ezeket végül csak felületesen sikerült átfutnom, viszont ez is éppen elég volt ahhoz, hogy ráébredjek az itt-ott előkerülő, és elsőre zavaró, gagyerák motívumok és nyál mögött elég jelentős mennyiségű rock'n'roll, valamint akkora cerka lakozik, amitől még maga Geoszabó is elégedetten bólintana.
Ha ez kevés lenne, egyéb dolgok is bizonyítják a Shotgun Fater csávóságát. Hogy mást ne is mondjak, szerintem elég annyit megemlítenem, hogy nem kisebb személy, mint maga Kozmix Lala sérója is miatta szőke. Ugyanis még hazánk könnyűzenei életének nagybetűs IKONJA, Lala a Scooter frontemberét, HP Baxtert majmolta, addig HP Billy előtt óhajtott fejet hajtani (azóta saját védjegyévé is vált) hajviseletével. (Ha egy bóvli poént szeretnék ellőni azt mondanám ez pont olyan, mint hogy az óvodások Supermanes pizsamát hordanak, Superman pedig Chuck Norrisosat)
Ez, úgy gondolom, már önmagában is elég bizonyíték, de aztán a koncerten tapasztalt élmények (amelyek részletes ismertetésétől most, az aktualitás hiányára hivatkozva eltekintenék) csak méginkább megerősítettek bennünket abban, hogy Billy Idol maga a megtestesült maszkulánum (még akkor is, ha ilyen szó nem létezik). Olyannyira, hogy a fesztivált követő hetek reggelein készülődés közben rendre Billy Idol-szájtartást gyakoroltam a tükör előtt, a példaképeim ranglistáján pedig egészen Tom Seleckig kúszott fel.
...és hogy akkor eddig miért nem posztoltam egyetlen számot sem tőle?
Mert egy hülye idióta voltam. Bocs.
A helyetekben én ki nem hagynám az akusztikus verziót sem.
Utolsó kommentek