Komolyan mondom, ez az egyik legjobb meló a világon. Bárcsak mindig az lenne a legnagyobb gondom, hogy egy zenekar többtucatnyi zseniális szerzeménye közül ugyan melyiket osszam meg veletek. Aki hozzám hasonlóan bolondja a pszichedéliának, alternatív rocknak meg az ezekhez hasonló skatulyáknak, és netán még nem ismerné ezt a bandát, annak bizony jó hírrel szolgálhatok, mert megérkezett blogunkra a The Black Angels, egyenesen Austinból (tudjátok, a város, ahova Jockey az igazán fontos dolgait ment intézni). A texasi srácokra komoly hatással lehetett a Velvet Underground, hiszen a nevüket is egy VU-dalról kölcsönözték (The Black Angel's Death Song), az együttes logószerűségében pedig Nico agyonkontrasztolt fotója szerepel. És hát persze a zenéjükön is felfedezhetjük néhol Andy Warhol kedvenc bandájának lenyomatát.
Végighallgatva az összes albumukat (amely tevékenységet, időtöltést nektek is tudom ajánlani), azt mondanám, hogy picit talán kevésbé sötét hangulatú az új (2010-es) lemezük, mint a korábbiak, némiképp zeneileg is más irányba mentek el, de a pszichedelikus, indie-s, bluesos elemek itt is fellelhetők szép számmal. A közös pedig az albumokban, hogy mindegyik hihetetlenül jó, profin összerakott munka.
Végül eme új korong nyitószámát választottam ki (ami viszont azért pont éppen elég sötét, elég csak vetni egy pillantást a címére). Ez a legjobb zenéjük? Ki tudja... Biztos van még nála jobb, nadetejóóéég, ami 3:21-től történik! Ezt koncerten átélni jobb lehet, mint egy MDMA-infúzió.
(Hangerő?)
[Amúgy meg az igazi örömhírrel majd akkor szolgálhatok a pszichedélia-rajongóknak, ha Magyarország 1000 kilométeres körzetében megrendeznek egy ehhez legalább egy kicsit hasonlító rendezvényt. Addig nem. De ha valakinek esetleg tudomása lenne ilyesmiről, kérem, szolgáljon nekünk az örömhírrel. Sörrel jutalmazzuk.]
Utolsó kommentek