[szombat hajnal]

Durcás vagyok, mitagadás. Miután az összes használható teafüvem elfogyott, Assamtól Senchán át Darjeelingig, és kénytelen vagyok a Lipton wc-illatosító ízű, ún. citromos zöld teáját kortyolgatni, azt kell látnom kora reggel a világhálón, hogy a Queens of the Stone Age május végére tervezett budapesti koncertje elmarad. Blogunk alapítóinak egyik kedvenc zenekara, a Volt Fesztiválra vezető, fejrázós, ordítós autóutak megzenésítőinek legkötelezőbbike tehát továbbra sem látogat hazánkba. D-moll Hill barátom valószínűleg most is csapkodja a kormányt, de nem a feszes gitártémák miatt, hanem értelemszerűen dühében, hiszen ő aztán tényleg igazán nagyon várta ezt a hangversenyt (nem beszélve Gyuriká_-ról, aki szintúgy Josh Homme feltétlen tisztelője).

Amíg pedig az illetékesek kitalálják, miként fogják kárpótolni a honi rajongókat az emígyen elmaradt katarzisért (már ha egyáltalán), addig kénytelen vagyok a most újra kiadott és végül Budapesten nem lejátszott első albumuk általam leginkább kedvelt muzsikáját idecsinálni, mert ezen kívül csak a fent említett módja marad a QOTSA-lemezek élvezetének. Kár, hogy idén még Voltra se megyünk (nem beszélve Gyuriká_-ról, aki viszont megy).

[vasárnap hajnal]

Van azonban hozzáfűznivalóm, hiszen szerkesztőségi gyűlésünk mindeközben-mindezután meglehetősen ígéretesen alakult, ezért örömmel tájékoztatom nyájas olvasóinkat, hogy a továbbiakban is számíthatnak mindenféle meglepetésekre. Sőt!

(csak ez a kurva csuklás múlna már el)