minden napra egy zene

Minden bizonnyal nem foglalkoztatna a tudatmódosító szerek világa ennyire, ha valaha is átlépem a határt, és valóban megismerkedem velük. De gondolom úgy van ez, hogyha valaki elég korán találkozik ezekkel a dolgokkal, akkor nem fog késztetést érezni a kipróbálásra, legalábbis ha elég közelről látja, illetve a jót és rosszat egyaránt elmondják neki, nem pedig a tv egyoldalú információval találkozik. Különösen, ha azokban a nehéz időkben, amikor sokan tökéletes indokot találnak erre, segítenek azok a művészek, akik közül a legtöbben át is lépték azt a bizonyos határt. Vicces, hogy amíg mindenki azoktól az emberektől és azoktól a zenéktől féltett, akik/amik körülvettek a tízes éveimben, pont az irodalom és azok a zenék keltik bennem a legnagyobb vágyat, melyeket a óvó rokonok inkább elégedett mosollyal nyugtáztak. A szintetikus drogok sosem érdekeltek, úgy vagyok velük, mint a viagrával; elég tompa vagyok fű nélkül is; a heroinhoz gyáva lennék, pedig hihetetlenül foglalkoztat az érzés, és a leszokás folyamata (valószínűleg mert még nem találkoztam közelről használójával); a pszichedelikus szerek viszont minden szempontból elnyerték az érdeklődésem. De hát ki az, aki Az észlelés kapuit elolvasva nem próbálná ki rögtön a meszkalint? Vagy aki legszívesebben nem nyúlna egy bélyeg után, miközben az egyik Amorphous Androgynous albumot hallgatja?
Miközben Gary Cobain és Brian Dougans Future Sound of London-ként meghódítottak számos elektronikus zenei irányzatot a '90-es években, elkezdték megismerni a pszichedelikus világot is, melyet ezen az alteregón dokumentáltak, és van egy sanda gyanúm, hogy az inspiráló erők között nem csak néhány új hangszer és hirtelen jött elképzelés volt. (Persze ez pusztán feltételezés, szóval ha mégis úgy van, különösen tiszteletem a srácoknak!) Bár nem hallgattam még elég pszichedelikus rockot, azt hiszem sikerült egy elég egyedi hangzást összebarkácsolniuk a srácoknak, pont a hetekben jegyeztem meg magamban egy válogatást hallgatva, hogy ez a Pop Levi remix pont olyan, mintha ők formálták volna át a formátlan hangzásukhoz, és erre: íme!  A személyes kedvencem a legtöbbet hallgatott Alice In Ultraland,így azt is ajánlom bátran, a lenti darab viszont a legutolsó szerzői albumról van, mely talán még nagyobb agymenés, arról pedig egy olyan zene, amely engem leginkább egy pszichedelikus bigbeatre emlékeztet rockos előadással.
Drogozni nem feltétlenül rossz, csak az emberek, mint a legtöbb jó dolgot, ezt sem tudják a helyén kezelni. Amikor pedig végigvesszük a listáját a legnagyobbaknak, és csak azokat megnézzük róla, akikről biztosan tudjuk, hogy rendszeres használói (voltak) valamilyen szernek, nehéz elhinni, hogy ez tényleg olyan rossz, mint ahogyan azt szeretnék éreztetni.. Persze van egy sanda gyanúm, ha a megfelelő embereknek úgy hozná érdeke, valószínűleg nálunk is ugyanolyan egészséges és klassz dolog lenne szinte bármelyik drog, mint az alkohol, 2490-ért a fű grammja, az ecstasyhoz ajándék kalcium, és így tovább. Na de okoskodás helyett inkább utazzunk: