Rögtön egy előre nem tervezett kitérővel kezdeném, ugyanis tegnap (ami e sorok írásának pillanatában a péntekkel egyenértékű) bé.-vel volt alkalmam megtekinteni az argentin-francia rendező, Gaspar Noé nem teljesen új, ellenben Magyarországon csupán most bemutatott, 2009-ben pedig Cannes-ban Arany Pálmára jelölt lenyűgöző pszichedelikus látomását, az Enter The Void-ot. És nem hagyhatom szó nélkül, hiszen semmi sem passzol jobban a mi kis drogos hetünkhöz, mint egy olyan film, melyben egyrészt - mondhatni - központi szerepet tölt be a "kábítószer" (már amennyiben kénytelenek vagyunk a pszichedelikus drogokat vagy akár csak az ecstasyt kábítószernek nevezni, tekintve, hogy ezek mindent csinálnak, csak épp nem kábítják az embert), és melyben egészen újszerűen mutatják be némely drog hatásmechanizmusát. Az világosan látszott eme embert próbáló két és fél óra során, hogy Gaspar Noé nem csavarlazítón szocializálódott, és bár a mozgóképes megjelenítés soha nem közelítheti meg a személyesen átélt élményeket, az is elég nyilvánvaló, hogy a rendezőnek nem annyi fogalma van például a DMT-ről, mint Orbán Viktornak. Ez a film egy olyan utazás, melyben mindenkinek részt kell vennie, aki csak minimális szinten is érdeklődik a tudattágítás vagy akár csak a nem tömegtermelésben gyártott mozik iránt. Ki kell kapcsolni, át kell kapcsolni, és ehhez elengedhetetlen, hogy ne egy nagy, zsíros, hónaljszagú, ostoba, zajos rockerpár elé üljetek. Sajnos nekünk ezt nem sikerült kiviteleznünk, de az Enter The Void még bizony így is gyönyörű volt. Azonnal nézzétek meg!

A filmből nem akarok kiragadni egy zenét sem, mert úgy gondolom, hogy egészben, a képekkel együtt tud csak működni a dolog, így hát posztolom nektek azt, amit eredetileg is terveztem. Szerencsére még némi kapcsolatot is sikerült felkutatni a film és a Beatles egy - szerintem - sokak által kevésbé vagy egyáltalán nem ismert oldalát bemutató muzsika között. A Revolver album zseniális zárótrackje, a Tomorrow Never Knows egyik munkacíme ugyanis állítólag The Void volt. Megírását pedig igen intenzíven inspirálta John Lennon LSD-tripje, valamint Leary-Metzner-Alpert kis használati útmutatója, melyből idéz is Lennon a dalszövegben. Bízom benne, hogy méltó lezárása az egyzene drogra fókuszáló hetének.