Eredetileg nem ezt terveztem a mai napra, de nem is olyan régen tettem-vettem itthon és ez a dal csendült fel mellettem egy kedves ismerősömnek köszönhetően, és akkor eldőlt, és minden előzetes terv dőlt. Ennek a számnak itt van a helye!
Nem tudok sokat Woodkid-ről (szűkszavúan itt egy pár sor), lehetne akár Pinokkio maga is, de jelen pillanatban egyelőre jobban izgat, hogy milyen jót alkotott (bevallom kicsit lusta voltam kutatni, de annyira hatott rám, ami most jön, hogy talán meg is bocsátható, hogy egyelőre beérem ezzel a világgal, a valós helyett).
És nem ám csak maga a zene az, amitől ennyire lelkes vagyok. Általában, amikor hazafelé utazom, Nógrád megye felé zötyögve a buszon, zenét hallgatok, és sokszor azzal szórakozom, hogy a dalokhoz klipeket képzelek el. Ehhez a dalhoz egyszerűen nem tudnék ennél jobban passzolót kreálni a képzeletemben - hang és kép, számomra, tökéletes harmóniája következik.