minden napra egy zene

Jó, oké, hogy szar időt mondtak vasárnapra, kicsit az is lett, de így feltartóztathatatlanul közeledve az igazi nyárhoz, vannak pillanatok, amikor jól esik elfelejteni az összes kellemetlen hátulütőjét ennek az évszaknak, nem törődni a kegyetlenül fullasztó kánikulával, a szúrós, bökdösős, szembe beleszállós, minden szobába betalálós, de semelyikből ki nem találós rovarok ezreinek, millióinak hadával, a napallergiával, leégéssel, UV-sugárzással, a kevés szabival, soha vissza nem térő nyári szünetekkel; mindezek helyett az egyszerűség kedvéért odaképzelni magam a 60-as évekbe, egy rózsaszín kaliforniai üdülőfaluba, jégkrémet enni, beleugrálni a tengerbe, nyitott tetejű kocsikból füttyenteni a bikinis csajoknak, és persze háttérként mindegyik alá-mögé-fölé a Zombies dalát képzelni. Ez most jól esik.