utálom a hétfőket, nem garfield örökség, hanem inkább ez a hülye körforgás idegesít, hogy már megint valaminek vége van ugye, de mégis elkezdődik, meg hogy ez a két dolog miért majdnem ugyanaz, szemét szamszára minden, meg egyáltalán, nagy baromság ez az egész hétfő dolog, tök maradi, igazán kitalálhattak volna már valami korszerűbbet, és mehetnénk vissza aludni.
cserébe vagy morcosan, borostásan követelem a haldokló kávéfőzőmtől a kávémat, vagy koffein tartalmú hangokat keresek, és borostásan, de vigyorogva elkések mindenhonnan, mert muszáj még egyet táncolni a tükör előtt - meg, de a többit inkább ne akard tudni.
na most a caribou ilyen. ügyes fiú ez a dan, az ő lemeze volt a tavalyi év egyik legjobb fülbevigyorgása, azóta se tudtam eldönteni hogy a four tet savas szeretése, vagy a caribou csintalan uszodája a jobb lemez, mondjuk attól függ mire, mindenesetre mind a kettő garantált fenék rezegtető az arra kaphatóaknak, a többiek meg üljenek a hetes buszra, hátra.
és most ezt a caribou gyereket eresztik össze a radioheaddal, akikről vagy jót, vagy semmit; én speciel vagyok annyira sznob, hogy csak radiohead remixekkel és feldolgozásokkal meg tudnék tölteni egy éjszakát, viszont vagyok annyira bunkó is, hogy egyre jobban idegesítsen ez a derengő jófejség és kúltság, ami úgy kering a radiohead körül mint valami kis műhold, ráadásul, tessék, kövezzetek meg, az új lemez, ha a szar kifejezés elég ízléstelen, és bőven túlzás is lenne vele kapcsolatban, de ehelyett sokkal rosszabbat tudok, vagyis hogy unalmas, ami igazi istenkáromlás ha a radioheadról beszélünk, de sajnos tényleg így gondolom. mondjuk az utolsó három szám esetleg, sőt, a legutolsó még jó is, de ugye még mindig a radioheadról beszélünk, és így ez elvileg kevés.
(ez volt a semmi, most jön a jó)
viszont a radiohead még mindig igazi vajdája a zeneiparnak, nagyjából bármit megtehetnek, bárkivel, és még mindig ügyesen tartják fönt az érdeklődést, és használják ki a webkettő lehetőségeit, stadionok helyett online rocksztárok, így kell ezt a mai világba. ezt az utolsó lemezt is (miután volt már hozzá újság, újság album, klipp, kiegészítő kislemez, lemezkészítő kisfilm, meg egy jófejkedő meglepetés koncert sorozat) megremixeltetik tök nagy nevekkel - olyanok sorakoznak a sötét jövőben, mint nathan fake (na ja, james holdené az előző volt), vagy a nemrég nálunk is járt pritchard márk - amiket persze szuperlimitáltan, meg ilyen olyan szuperkiadványokon keresztül szuperdrágán megrendelheti az engedelmes rajongó, a többieknek pedig, mert a radiohead sose felejt el szuperjófej lenni közben, tök ingyen meghallgathatják online az aktuális remixeket, és csoroghat a nyáluk.
ez a little by little sem lett a szívem csücske eredetibe', sőt, de úgy tűnik hogy engem egy ügyesen használt hárfa hangmintával meg lehet venni, meg némi lüktetéssel - piros hetes, amikor átmegy a hídon, tessék mindig hátra ülni! -, az utolsó másfél perc kattant, gyerekkorom tangerine dreamos szinti álmait idéző berregéssel pedig végképp el lehet varázsolni, tessék, ilyen olcsó vagyok én, egyébként elég egy kávé is, sok tejjel.
nincs benne semmi nagy ördöngösség, hallottunk már ilyet, fogunk is, pusztán egy kis napfény meg mosolygás került az eredetibe, meg némi nem túl komolyan vett szofisztikált diszkó, ennyi, nincs túl művészkedve, dehát épp ez a lényeg, pont ez kell, hétfő reggel, hátul a buszon. egyébként kávét is árulhatna a bkv, úgy már lehet hogy elgondolkoznék egy érvényes bérleten.
ha valaki szeretné magáévá tenni, egerezze meg ezt a szót itt.
Utolsó kommentek