Alina Orlova nevével körülbelül két évvel ezelőtt találkoztam először a neten nézelődve, de eddig valahogy, valamiért úgy döntött nem szeretett volna blogunk lapjain megjelenni - most viszont pont beleillik a sorba, amit két hete kezdtem el felállítani, hiszen fő hangszere a zongora. A litván lány nagyon ügyesen csempészi bele a folk elemeit a dalaiba; érezni lehet zenéjén a gyökereit, de nem ül fel kényelmesen a dallamos balti vagy szlávos népzene hátára, hanem ezekből a maga ízlése szerint komponált dalokba belecsepegtet pont annyit, amennyit egy nem annyira folk albumokra vágyó ember kedvelhet - talán ezért is tetszett meg ő nekem annyira.
Az első korong 2008-ban jelent meg tőle, amiről a nagy kedvencem többek között a Lijo volt, viszont a második albuma az, amivel engem teljesen levett a lábamról, egy érett lemez, amely már versenghet az alternatív zenei világot uraló nyugati nagyokkal is.