mixünk!

Utózöngék

KONCERTAJÁNLDA

 

 

 

 

 

lemezmustra.jpg

 

 

 

 

 

Címkék

2000es évek (423) 2006 (29) 2007 (24) 2008 (33) 2009 (56) 2010 (69) 2010es évek (250) 2011 (91) 2012 (96) 2013 (110) 2014 (73) 60as évek (66) 70es évek (72) 80as évek (81) 90es évek (174) akusztikus (23) alternatív (75) alternative (68) alternative rock (40) ambient (73) amerikai (262) angol (160) black metal (20) blues (32) brit (42) doom (27) downtempo (48) dubstep (21) egyzene születésnap (61) electro (22) elektronika (253) elektronikus (44) experimental (143) filmzene (50) folk (73) francia (63) funk (20) garage rock (21) hardcore (20) hard rock (30) hiphop (44) house (60) idm (22) indie (92) indie rock (28) instrumentál (25) izlandi (35) jazz (73) kanadai (25) klasszikus (23) krautrock (24) legcikibb kedvenc (25) magyar (70) metál (28) metal (40) minimal (32) német (51) new wave (26) ninja tune (21) noise (21) orosz (22) pop (97) post-punk (26) poszt rock (29) pszichedélia (172) punk (55) rock (299) shoegaze (28) soul (27) soundtrack (35) stoner rock (20) svéd (33) techno (105) zongora (28) Címkefelhő

Utolsó kommentek

New Order - Procession

2011.07.17. 09:00 - apróbetűsrész



Ian Curtis halála után szomorúság helyett elsősorban harag gyötörte a Joy Division megmaradt tagjait, akik barátjuk és együttesük (tehát nagyjából az életük) elvesztése miatt voltak dühösek. Logikus volt a folytatás, de korábbi egyezségükhöz hűen, semmiképpen nem Joy Division néven: abban állapodtak meg ugyanis annak idején, hogy egyetlen tag kiválása elég ok lesz a banda feloszlására. És hát Ian Curtis nélkül amúgy is gyarlóság lett volna Joy Divisionben gondolkodni (kb. az a szint, mint a Doors Jim Morrison nélkül; a különbség főként az, hogy a Doors-tagok még tettek egy-két kétségbeesett kísérletet, s csinálták tovább - mindhiába).

Az új név miatt aztán ismét az eljövendő fasizmus képviselőit gyanították a srácokban, hisz már Hitler is emlegette az "új rendet" a Mein Kampfban. Láthatjuk, hogy nem újkeletű divat egymás vidám lenácizása (vagy éppen lezsidózása), jó buli volt ez már a nyolcvanas években is.

A kezdeti melankolikus, sötétebb hangulatú dalok után (ami mondjuk egyenes következménye barátjuk halálának és a Joy Divisionös múltnak - például ugye az első New Order-single, a Ceremony konkrétan Joy Division-dal), elsősorban az 1981-es New York-i útjukon átélt élmények hatására végül elindultak a dance, new wave, szintipop felé. Az irányt már a Trainspotting-soundtracken később felbukkanó Temptationnel kijelölték, és bizony meg sem lehetett őket állítani, végigmentek az úton jó alaposan. Megannyi jó muzsikát hoztak össze, van köztük pár örök kedvenc, de mondjuk ha felmerül a kissé együgyű és értelmetlen, de végeredményben nem minden alapot nélkülöző kérdés, miszerint jobb-e a New Order a Joy Divisionnél, akkor egy homlokráncolós-hunyorgós "hagyjukmár..." grimasszal azért könnyedén el lehet intézni a választ.

De! Ami engem illet, én nagyon szeretem őket, úgyhogy itt az ideje, hogy a New Order is felbukkanjon nálunk, és mivel megint nem volt könnyű dönteni a beágyazandó dalról, szinte biztos, hogy nem ez az utolsó látogatásuk blogoldánkon.

Húú, és ma egész nap ezt a kis egyszerű basszust fogom dúdolni.


Címkék: brit new wave new order szintipop elektronika joy division 90es évek 80as évek 2000es évek procession






A bejegyzés trackback címe:

https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr453071897

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása