Honnan tudod, hogy őrült vagy?
Mi a garancia arra, hogy a külvilág jeleit az agyad csak éppen kellemes langyosra torzítja, és a gondolataid egy egészséges jól szocializált egyén tudatát erősítik? Gondolkozol-e ilyeneken, ha pszichopata vagy?

A válaszadás hiteles intézménye jelen esetben elmarad, hiszen nem vagyok annak a pszichológiai tudásanyagnak a birtokában, amivel megtehetném, noha azért véleményem van. Szerintem nincs erre különösebb egyértelmű egyenlet, mint ahogy az őrület és a józanság között sem húzódik kontrasztos határ. Sőt továbbmegyek maga az őrület definíciója sem lehet tisztázott. Valami köze lehet a racionalitás tagadásához, ami különböző védekező mechanizmusok hatására beragad és megfoghatatlanná teszi a probléma okát, majd keselyűként köröz az ego fölött és nem rest le-lecsípni a személyiségjegyekből egyet ha megéhezett. De mindenképpen az adott külvilágnak és társadalomnak is a függvénye kell hogy legyen, hiszen ha reggel a középkorban ébrednék, 2 óra múlva egy máglyán szublimálnék mint eretnek és nyilván Julius Ceasar is a Lipóton végezné ebben a korban. De se Julius, se Lipót...

Ezen gondolatokat úgy tudnám összegezni, hogy mindenki egy általa épített mentális világban próbálja feldolgozni a külvilág ingereit és történéseit, de a hangsúly a külvilágon van, vagyis a kölcsönhatás kívülről befelé történik. Az őrült viszont mindig a saját maga által hitelesnek gondolt belső világában él, és a külvilágot próbálja megváltoztatni a belső képe mintájára. És hiába is mondaná neki bárki az ellenkezőjét, képtelen lebontani a realitás elé állított paravánt, hiszen azt nem tartja valóságosnak.

De ha ez igaz, akkor honnan tudja hogy őrült?
Szerintem sehonnan, hiszen az ő nézőpontjából mindenki más az.

A civilizációnk jelenlegi fejlődésének sincs jótékony hatása az elmebetegségek kialakulására, hiszen túlmenve a "jajjdefölgyorsultavilág" klisén, a ízlésvilág és az érdeklődés is a tömény ingerek és impulzusok hajkurászására irányul, amik aztán természetesen kedvezőtlen hatással vannak a külső és a belső tér határaira. De nem... Most nem az jön, amire számítotok ... Nem az lesz itt a coming out, hogy mindenki legyen buddhista, ezentúl legyen vegetáriánus, puszilgassa az állatokat, hallgasson komolyzenét, nézzen burleszket, vagy szeressen mindenki mindenkit korra, nemre, bőrszínre és szexualitásra való tekintet nélkül. Sőt ha használjuk az előbb alkotott definíciót, akkor aki így tesz, az őrült. Nem kicsit.

A konklúzióm mindössze annyi, hogy minden így van rendben, ahogy van. Társadalmunk halad a kollektívan kialakított, de ki nem mondott útján, közben elveszítünk néhány fajtársat akik hihetőbb és élhetőbb világot teremtenek a kis fejükben, vagy csak egyszerűen beleragadnak vándorlás közben egy kurva nagy rágóba, mi meg otthagyjuk őket.

 Egyszerűen ilyen az emberi természet, mindig a határát keresi... Vajon mi lesz ha megtalálja?

Aki szeretne ilyen állapotba kerülni, az feltétlenül nézze meg a Sucker Punch filmet, igaz egyetlen jó kritikát sem olvastam róla, sőt kifejezetten lehúzták, nekem viszont nagyon tetszett. Hurrá, még egy lépéssel közelebb a őrültséghez...