mikor pedig elvégezé isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala, és megáldá isten a hetedik napot, mégpediglen aképpen, hogy teremte vala gitárt, és rá húrokat, és adá azt sebzett férfiszívek kezébe, és megteremté vala amit később úgy neveznek majd hogy 'folk', és látá, azaz hallá, hogy az igen jó.
ez persze ízlés, és nézőpont kérdése, mint szinte minden azóta. az viszont tény, hogy ha van, a baromi nagy erdők közepén rakott tábortüzek mellett, érvényesülési területe az effajta egyszál gitáros jajongásoknak, akkor az mindenképpen a vasárnap délutánok bágyadt párnára huppanása, amikor a szívnek van ideje megpuhulni, és megdagadni, mint a jófajta vánkosoknak.
most csípőből (apropó, próbáltál már csípőből beszélni? remek móka, illetve torna, csak hosszútávon kétségkívül fárasztó) nagy szavakat mondok:
az idei év egyik legszebb dala következik.
persze ez nem elég, ennél nagyobb baromságokat is ide írok, például ezt figyeld: ez a legjobb sigur rós dal, amit nem a sigur rós csinált. a hangszerelésre gondolok, a hangok távolsága egymástól, és a verzék közötti csöndek olyan izlandiasak, hatalmas bennük a tér, mintha jéghegyek, gejzírek, és északi fények között születtek volna.
pedig egy amerikai zenekar felelős ezért, ami a félreértések ellenére nem csak egy embert takar, igaz, kétségkívül justin (aki egyébként leginkább egy sokat megélt kamionsofőrre hasonlít és nem bíber, hiába szeretnétek lányok) hangjáról és habitusáról szól az egész. vernon nem csak a húrok és az érzékeny női lelkek pengetésében jártas, hanem kalapemelősen nyitott arc, nem zárkózik el a tőle elvileg messze járó zenéktől sem, oly annyira, hogy többek között kanye west-tel vagy james blake(!)-el is kolaborált, miközben sokat tett azért, hogy a folk kifejezésről ne csak a tapsi hapsi beszólása jusson eszébe a gyanútlan hallgatónak.
bár néhol a modorosságtól sem mentes előadásmódja, és az arra kevésbé fogékonyaknak nem kimondottan izgalmasnak tűnő zenei megoldásai miatt el tudom képzelni, hogy van, aki nem bon iver képeket nézegetve fog családalapításba kezdeni, de ez a szám még akkor is megmozgat valamit az emberben, ha az illető mondjuk hentes, és az érzelmekkel való viszonya egy hentesbárdban éleződik ki. annyira helyén van minden hang, ahogy felépül, vagy a fúvósok szellős meglebegtetése, vagy amikor a basszusfutam beköszön, és még lehetne sorolni, hogy az ilyentől az embernek (hacsak nem hentes, ugye) forgalommal ellentétes irányban futni lesz kedve, bele a fényekbe, vagy csak úgy ott maradni, bámulva valamit, vagy valakit, mint az íróasztalon a lámpa, amikor elfelejtik kikapcsolni.
at once i knew, i was not magnificent, énekli, de amíg ilyen dalokat ír, nehezen hihetünk neki.
persze hülye dolog tanácsokat adni az effajta zeneszámok hallgatására, én mégse bírom ki, hogy a buszon, vonaton, vasárnapi teagőzős szobában közhelyek mellett azt is a figyelmedbe ajánljam, miszerint képzeld el ezt a számot télen, amikor majd leesik a hó - ha a számcímnek igaza van, és ez még mindig az a korszak, akkor csak lefog - minden fehér lesz, csendes, tiszta, és egyszerre szép, és kegyetlen, dettó, mint ez a dal. esténként, ha felnézel az égre, meglesheted, hogy már a nyár is készül a télre, érdemes ezt is eltenni akkora. a hideget, és a sigur rós-os párhuzamot is bizonyítandó, íme, a giccset sajnos elég gyakran súroló offikál videó, amit stílszerűen izlandon forgattak:
a bejegyzés hivatalosan eddig tart(ana), lévén hogy a blog címe ugye egy, azaz egy darab zene, én viszont annyira nem értek a matekhoz, hogy nem elég, hogy egy dalhoz két videót, hanem egy számhoz még két számot is mellékelek, bár ezeket már csak szigorúan a zenebuziknak, gyűjtőknek ajánlom, vagy esetleg azon kivételeseknek, akik hozzám hasonlóan úgy érezték ez után a holocene után, hogy nekik ebből öt perc nem elég. nekik lehet izgalmas ez a két, első hallásra elég perverznek tűnő remix, amiből az egyik a dubstep, a másik pedig a hiphop felé próbálja terelgetni ezt a gyönyörű gitártémát. a vokállal egyik sem tud mit kezdeni, de ennek ellenére, vagy talán épp ezért mind a kettő a maga módján hallgatható, sőt, meg is lehet őket szeretni. nem úgy, ahogy az eredetit, amit megszeretni nagyon meg lehet, utána viszont kiűzni a füledből nem nagyon, igaz, hétfő reggelig talán nem is érdemes.
Utolsó kommentek