a szokásos szívszaggató melankólia helyett most jöjjön valami új, már akinek persze, ez is van már vagy hat éves. mindenesetre a mostani vasárnapot, ellentétben az eddigiekkel, és az ezutániakkal, használjuk fel arra, hogy kirúgva a ház oldalát (albérletesek előnyben!) útra kelljünk, hiszen a fél város tele van mondvacsinált fesztiválokkal, kevésbé mondvacsinált sörözőkkel, semmiképpen sem mondvacsinált honleányokkal, s honlegényekkel, ráadásul baromi meleg van, a nap süt, ez az ősz utolsó legális szabadsága elvileg, ezután jönnek a levelek, az eső, a beadandók, a gumicsizmák, és a közterület felügyelők.
addig is lődörögjünk még egyet, s csapkodjuk arcon a jóneveltséget, ehhez pedig kitűnő aláfestő muzsikát tisztelhetünk ebben a szösszenetben, ráadásul a hozzá rendelt képi anyag pedig lehetőséget ad arra, hogy fényes jókedvünkben és ráérő időnkben a klipkészítő mozgáskultúráját és mimikáját is behatóan tanulmányozzuk, azt gondolom mondanom sem kell, hogy milyen nagyszerű szolgálatot fog tenni majd, ha ránk törnek azok a bizonyos kilátástalan hétköznapok, addigra tessék alaposan felkészülni belőlük, hogy aztán majd ne adj isten, a hajnali metrón nyomhass egy ilyen arcjátékot a veled szemben bambulónak, vagy az egyetem sokat látott lépcsőin denszelhess (díjnyertes magyar szavaink v1) végig ilyesmi szmájlival (díjnyertes magyar szavaink v2) a fejeden, miközben ezzel a nadrágjába pisilt rocksztár mozgással kápráztasd el kevésbé felkészült évfolyamtársaidat.
miután természetesen ma se múlhat el bejegyzés holmi magasröptű, vagy hogy a képzavar is meglegyen, irodalmi mélységeket feszegető idézet nélkül, karöltve egy linkkel, amit úgyse néz meg senkise, jöjjön mára egy ládányi kosztolányi, s ha az így túl egyértelmű is lenne, hogy 'miért a kokain? / megvannak az okaim', akkor legalább azon révedjünk el egy pillanatra, a zene utáni néma csöndben, hogy mégis mekkora igazság már az hogy
amit elérni sose bír csók: / eléri néha egy bibircsók.
Utolsó kommentek