ha a szomorúság nagy buszokon érkezik, akkor a melankólia minden bizonnyal biciklin. mindenesetre gyönyörű ritmusban jön, ha nem jönne, még azt hinnénk, hogy már megint a folk, gitárhúrok, tábortűz, csillagok; de így, így szépen, mélyen, ahogy csillag megy az égen, beléd bólogatja magát ez a dal, ez a lány, meg az a lány; minden lány talány.
ez például beth, és az ágyonülős, pacsirta folk dalai mellé néha olyan troteknikusokkal (akik nem is mindig elekek) randevúzik, mint a chemical brothers, az orbit william, a sabres of paradise (!), youth, joe claussell, vagy mint ez esetben az everything but the girl everythingje, a ben watt.
az utóbbi úriemberről azt kell tudni, hogy felhúzva magát a missing remixének sikerén, vagyis hogy a tánczene izgalmasabbnak tűnik a zeneiparnak, mint a gitározgatós szobazenék, ezért mesteri producerré képezte magát, aki a dob és basszus mellé a mélyebb négynegyedeket épp úgy magabiztosan kezeli, mint a lassabb ritmusokat. a legutolsó everything but the girl lemezről - több nem lesz, mert választaniuk kellett, hogy vagy a zenekaruk megy tönkre, vagy a házasságuk, és ők azóta is boldogan élnek - épp lecsúszott ez a beat, pedig akkor készülhetett amikor az, de vígan felférne rá, az is tele van ilyen gyönyörű, a nagyvárosi magány tökéletes filmzenéjeként szolgáló dalokkal, amik megtöltik értelemmel ezt az állandó értelmetlen rohanást. felnőtt pop, a felnőttség szomorú, de tiszteletre méltó értelmében. a munkamódszer itt is hasonló lehetett, mint az ebtg lemezeken; a lány gitározik, és énekel, a kész dalt odaadja a fiúnak, aki megformázza a maga bólogatós, súlyos, tökéletes ütemére.
ide nekem még egy ilyen alapot, de tényleg, tanulmányt kellene írni róla, arról nem is beszélve, hogy mekkora zenei tudás feszül abban, ahogy a ritmus és a gitár kiegészítik egymást, elképesztő.
a szövegre nem is figyeltem sokáig, annyira el voltam telve a dal aljától, pedig itt a living without you, az angol lecke, amire megtanít az élet, vagy ez a lány, az a lány, ez is talány. megjelenése után nem sokkal találkoztam ezzel a számmal, idestova több mint tíz éve (!), és még mindig, sőt, már megint, néha egyre jobban. vannak zenék, amiken nem fog az idő, amik kedvencek lesznek újra és újra, bizonyítva
hogy bár úgy tűnik, mintha nyomtalanul elmúlhatna bármi, a nyár helyén egy másik nyarat lehet találni, új biciklire lehet szállni, a konyhában másféle székek, a csipeszeken egy másik élet, mégis egy éjjel a régi csillagokat lehet látni, és bizony a beforrt seb elkezd újra fájni.
ez ilyen.
néha meg olyan, mint ez a dal, vagy amolyan, hol szépen, hol komolyan, look at me doing all these things without you, mondja a lány, hol neked, hol te neki, máshol meg mindig másnak, ez is talány. már csak az maradt hátra, hogy a szokásos egyet olvas, kettőt kap hülyeségemet erőltetve idehúzzam a dal un. shed verzióját, mutatva hogy milyen lett volna ez a dal, ha a bevezetőben emlegetett melankólia nem ilyen szép ritmusban érkezett volna:
szép, szép, de azért így semmi különös. valamint ha esetleg egy percet sem bírsz ki enélkül a szám nélkül, akkor íme egy részlet a back to mine sorozat everything but the girl által készített részéből, ami egyébként tőlük nem meglepő módon, egy tökéletes, és egyedülálló mix, esti órák befelé nézéséhez ajánlom kedves figyelmedbe.
Utolsó kommentek