A Beirut muzsikája olyan észrevétlenül kúszik be a manzárdszoba minden szegletébe, olyan furmányosan rejtőzik el a portól fuldokló zegzugokban, hogy csak kikapcsolásakor vesszük észre, mennyire a helyiség részévé vált. A kádban ülve szokott az addig töretlenül zubogó, majd hirtelen elzárt meleg víz hasonló felismeréssel megajándékozni: az ember váratlanul magára marad, és ezt a hívatlan magányt elűzendő, azonnal nyúl újranyitni a csapot. Az együttes nyár végén megjelent albuma tehát ilyen - csakúgy, mint az előző lemezek, ez is azon nyomban kedvenccé válik. Keserédes, dallamos, pihentető, ámde utaztató zenék egész sora jellemzi. Zach Condon, ahhoz képest, hogy tengerentúli illetőségű, továbbra is elég jól érti az európai folk nyelvezetét.
Zach Condon és a bajusz
Utolsó kommentek