A bánat vérszomját oltva a lélekbe mélyeszti metszőfogát, mi elernyedve
hagyja hadd bábozódjon csak beléje, lárvaállapotában szaporodva, miközben
emészti s véget nem érő sagát zengve várja, hogy bekebelezze képmutató
gennyel teli éne. Bűnei előtt térdre rogyva mostmár molekuláira bontva saját
életének könyörtelen kérdést szegez a gyengélkedőn: miért kéne életben
tartania magát?
Utolsó kommentek