Ane Brun rögtön megtetszett, amikor évekkel ezelőtt először meghallottam. Egy lány és egy gitár - no ő sem fog tudni újat mutatni, gondoltam, elpöntyög a gitárján, és elsírja bánatát. De nem így történt - míg lehet, hogy más számára az előbbi leírás illik rá a legtökéletesebben, bennem valami olyat fogott meg, amikor lenyomtam a play gombot, amit kevesen az ilyen művészek közül. A hangja, a zenéje,a finomsága, a zenéje úgy ahogy van, mérhetetlen nyugalmat ad - egyszerűen szép, nincs túlcifrázva, nem akar semmit, csak zenélni, és így szép lassan beleúszik az emberbe, és megtisztít. A lenti klip pedig képeivel, a nagyszerű vonós hangszereléssel még ráerősít erre a szépségre.
"Beauty is truth, truth beauty" mondja Keats, és ha tényleg ez a művészet lényege, akkor Ane Brunban én megtaláltam.
Utolsó kommentek