már kész voltam egy másik bejegyzéssel, amikor a tegnapból ma lett, és a naptár azt csipogta, hogy ma lesz annak a napja, amikor hajózni fogunk a lamb-bel, a világ legjobb helyén.

(egy fonetikai hülyeség; hogy a viharba toldalékolod magyarul a lamb-bet - így? -, ha elvileg a végén lévő b-t nem is kellene ejteni, lam, lamra megyünk? brr)

nagy a csábítás hogy ilyen bibliai idézetekkel poénkodjak most, mint hogy eljött a bárány, ésatöbbi. ehelyett inkább abbéli aggodalmamat osztom meg a kedves olvasóval, hogy bár minden tiszteletem az a38-é, és megértem azt, aki szereti, én egyre inkább savanygok, ha a kedvenc zenekaraim pont ott kötnek ki, főleg mint ahogy a mostani esetben is, amikor a jegyek már majd egy hónapja elfogytak, tehát az esemény telt házas lesz. a sok ember kis helyen elfér sem a kedvenc jelenségem az életben, de az a38ra sajnos sokszor olyanok is betévednek - nyilván mivel elvileg a világ legjobb helye - akik sanszosan nem a zenéért jöttek, (hanem miért egyébként, ha már itt tartunk, tényleg a 'pult' miatt, az ötszázforintos műanyag sörért?;) ami egy lamb kaliberű és hangerejű zenekarnál nem biztos hogy nagy probléma, de például annó a soap & skin koncert igen tanulságosan alakult emiatt.

bár a négy lemezt összefoglaló válogatás címe is azt a jogos megbántódást éreztette - best keep secrets - hogy a lamb hiába hódított meg majd mindenkit, aki hallotta, a világhír valahogy mégsem jött össze nekik. ami az első két lemez zseniális frusztráltsága alapján mégcsak érthető is, de azóta sok víz lefolyt a tévében is például, és a különböző népszerű sorozatokban hallható gabriel mára már túlzás nélkül világsláger. így aztán megvan annak az esélye, hogy olyanok is megvették a jegyet a ma estére, akik egyébként az életmű jelentős részével nem biztos hogy tudnak mit kezdeni, ettől függetlenül nem hiszem hogy neki fognak állni beszélgetni vagy iszogatni, miután lement a gabirel meg a gorecki, mert aki ott volt a szigetes koncerten, ahol az időjárás egyrészről jobban emelte a hangulatot (esett az eső) de meg is rövidítette a koncertet (lou infulenzás lett), az emlékezhet rá, hogy a lamb élőben egyszerre rock és jazz, ha lehet ilyen baromságot mondani, vagy még hülyébb szavakkal vad és szexi, tisztára mint egy cosmopolitan címlap. azt is simán el tudom képzelni hogy egy juventus rádión szocializálódott egyszeri koncertlátogató is rohan megvenni az utolsó három lemezből bármelyiket, miután hallotta őket, és később se fogja megbánni, sőt.

ma este valószínűleg az új lemezzel jönnek, amit a levelet kapó kolléga beharangozott már itt az egyzenén, rávilágítva arra, hogy sok újat nem mondanak rajta; nos azóta a sokadik hallgatás azt is megmutatta, hogy az új lamb lemez tökéletesen konszolidált, mondhatni kiegyensúlyozott album lett, ami bár a popzenei befogadásra még jobban rásegít, azoknak viszont, akiknek a lamb épp a végleteiben izgalmas, vagyis pont az első lemezeik kiszámíthatatlan hullámvasútja, azoknak némileg csalódás, szebben fogalmazva sajnos semmi extra. (ugyanez a bajom az új radiohead lemezzel is egyébként, bár élek a gyanúperrel, hogy ez nem mindenkit zavar ennyire, úgy tűnik menthetetlenül öregszem)

lou a szakításos években folkpacsirtaként kiadott szólólemezein megtanult szelíden és kevésbé modorosan énekelni, andy pedig még jobban tökélyre fejlesztette ezt az akusztikus - gép keveredést, ami miatt egy lamb számot húsz másodperc alatt felismerhetsz, még akkor is, ha lou épp nem énekel azalatt.
(bár lou szólólemezei viszonylag ismertebbek lettek, már csak a kiadó miatt is, andy projektje a lowb nem kapott akkora vízhangot, pedig egy kurvajó lemez, szerintem izgalmasabb mint az ötödik lamb, érdemes meghallgatni) 
mondhatni az ötödik lemezre teljesen kidolgozták azt a lamb-bet, ami egy profi popzenekarrá nőtte ki magát, annak minden előnyével és hátrányával együtt. gondolom a mai produkció is hasonlóan megcsinált és profi lesz, ettől függetlenül nagyon remélem hogy az édes kamaszévek zseniális számaiból hallhatunk majd párat - a górecki borítékolható, de én nagyon örülnék egy b-line-nak, egy softly-nak, vagy egy zero-nak, vagy legalább az i cry-nak.

és akkor meg is érkeztünk a mai bejegyzés legnehezebb részéhez, vagyis hogy mi az isten zenét válasszak tőlük. érdekelne, hogy az olvasóknak mik a kedvenc lamb számaik, még ha elég ciki is efféle baromságokat kérdezgetni; de a lamb pont azok közé a zenekarok közé tartozik, amiknek nincs ilyen könnyen megfogható csúcspontjaik - gabirel, gorecki nem ér -, és én eddig ahány embertől kérdeztem, mindegyik meglepően mást mondott.

részemről a kedvenc lamb számaim számok; az one és a five, aztán talán a heaven és az i cry, mégsem ezeket fogom e bejegyzés alá biggyeszteni, hanem egy kis különbejáratú kedvencet, ami érdekes módon lemaradt a már emlegetett best keep secrets mellé pakolt dvdről. ebbe a videóba a szemérmetlen szerelmessége mellett azért szerettem bele, mert a három cinnél én is mindig hármat szoktam pislogni, és lou az elején (húsz másodpercnél) szintén ezt csinálja, meg kell tőle őrülni.