Elég régóta nem hoztam szóba a filmeket, úgyhogy most már bátran teszem meg ezt, de az az igazság, hogy mostanában zenéhez is a vásznon keresztül jutok a leggyakrabban; na meg ezt a hangot hallgatni, miközben a western végnapjait nézem, az bármikor megér egy posztot.
Meg is lepődtem meg nem is, mikor megláttam Leonard Cohen nevét: egyrészt miért ne lehetne ő, hiszen sosem hallgattam, ugyanakkor pedig egészen elképedtem, hogy miért is nem? Nyilván egyszerű a válasz: mert nem tudtam, hogy ilyen jó. Vagy hogy ilyen jó is tud lenni, mert idáig csak a szimpla 'igen, nagy zenész, nagy költő, de igazából nem ismerem' státuszban volt, most azonban belépett azok közé, akik iránt egy-egy dal, illetve album alapján nem csak ezt az általános elismerést érzem, hanem kifejezetten tartalékolom a későbbiekre. Ezt például elegánsan a végnapokra.