Amikor a napi zeneadagom mindössze a különböző helyeken fellelhető beágyazott youtube hivatkozások végigpörgetése, nehéz olyan beleéléssel írnom, mint amikor igazán benne vagyok a zenében. Ilyenkor jön jól az, amikor a hétvégén olyan előadó látogat hozzánk, akitől visszatér belém minden lelkesedés és csak arra tudok gondolni – vizsgák ide vagy oda, hogy nagyjából tíz év után őt is kipipálhatom azon a listán, mely megírásának még a gondolatától is elfárad a kezem.
Szóval szombaton az életmentő Technokunst sorozaton belül itt lesz James Ruskin, akit a techno világán belül csak az nem tart számon a legnagyobbak között, aki egyáltalán nem is érdekelt benne. A ’90-es évek második felében befutó angol úriember a kezdetek óta olyan mélységekbe kalauzolja a hallgatóit, ahonnan az ember azt hinné, már a büdös életbe nem kerül vissza. Legalábbis erről híres és a klubokba főleg emiatt hívják, de meglepően sokoldalú producerről van szó. Tökéletes példa erre rögtön az első lemeze, melyről azonban pont egy olyan sötét darabot választottam, amire a hétvégén is számíthatunk.
Azt pedig azért megnézném – még ha nem is magamon -, hogy henrik kollégánk ominózus élményével szemben ez a Ruskin darab milyen bad tripet okozhat.