Talán nem túlzás azt állítani, hogy a huszadik század egyik legkülönlegesebb művésze Louis Thomas Hardin. Mindent megtett azért, hogy a hagyományos zenei formákat semmibe véve újat alkosson - ahogy ő mondta: "I'm not gonna die in 4/4 time". 
A töménytelen stílusban (a legtöbbre nehéz bármit is ráaggatni, de a minimalista, avantgárd, modern klasszikus és kísérleti jelzők kerülnek elő általában) töménytelen hangszeren játszó (felteszem a sajátjain kívül mindennel elbánt, amin billentyűk voltak vagy ütni kellett) művészt még sokszor azok is rendkívüli elismerésben részesítették, akik zenéjét nem tudták befogadni; ebben közrejátszott az, hogy az előbb felsoroltakat mind vakon tette. Arról nem is beszélve, hogy bő húsz éven keresztül puszta elhatározásból New York utcáin élt vikingnek öltözve (egyébként így maradt rá a The Viking of 6th Avenue név is), mivel leginkább a hétköznapi zajok, legfőképp az utca inspirálta.
Óriási hatást gyakorolt sokak mellett Philip Glass-re és Steve Reich-re, de minél több lemezét hallgatom meg, annál inkább érezhetővé válik, hogy ennél jóval szélesebb kör őrzi zenéjének nyomait. Elég megnézni az általa feltalált hangszerek hangzásvilágát: az ő nevéhez fűződik többek között az oo, az oo-ya-tsu, vagy épp a trimba elkészítése - nem lepődnék meg, ha mondjuk Flying Lotus is őrizne otthon egyet valamelyikből (vagy legalábbis szeretne).
Érdemes megemlíteni még költészetét, ami már tényleg csak a ráadás egy olyan életműnél, amelyhez hasonlót sajnos túl ritkán lehet találni.