nincs megírva és nem is tudhatom
rólam majd melyik fénysugár beszél
ha sötétségemet körém kapcsolom
s a falakon át megindul a szél

Jocelyn Pookról eddig csak annyit tudtam hogy a kedvenc rendezőm minden filmjéhez ő írt zenét, aztán utánakerestem és kiderült, hogy olyan filmekhez is, amiket nem szívesen néznék meg újra, vagy amiket még nem láttam, de nagyon érdekelnek, meg olyanokhoz is amikről még soha nem is hallottam. Valljuk be, van tehetsége a filmzeneíráshoz, bár azt hiszem épp a Szoba Rómában nézése közben ébredtem rá, hogy sajnos nagyon is kiszámítható amit csinál, legalábbis a Julio Medem filmek esetében. De sikerült ismét meglepetést okoznia, mivel kiderült, hogy van (vagy csak volt?) neki egy zenekara, amivel más irányokba is elment. (sajnos olyan irányokba, amik jól elkerülik a világhálót) 

A Caótica Ana (egyébként Anna bekattanva a magyar címe, de ez valahogy olyan hülyén hangzik hogy soha nem használom) talán önmagában is zseniális lenne, ám pont azok közé a filmek közé tartozik, melyek annyira elválaszthatatlanok a zenétől hogy amint megnézed a moziban hazafelé már rohansz, hogy megszerezhesd a zenéjét és végigfolyasd magadon azt a libabőrözős-transzcendentális-meghitt hangulatot ami a film közben elindult. A Song of the White Dove, a lemez első száma azon kívül hogy gyönyörű szép egyből eszembe is juttatja a filmben szereplő hipnotizőr srácot, aki Anának segít visszamenni előző életeibe, hogy kinyithassa saját kis ajtóit. Valahogy így hipnotizál ez a zene is: a visszaszámlálás megindult, három kettő egy, jöhet az utazás.

(a saját ajtóid itt nyitogathatod ki)