Még azt a kalóriát is sajnálnám, amit az ablaktörlő bekapcsolásáért kellene elparazolnom, hogy egy szétkenődött hippi biciklis maradványait takarítsam le a szélvédőmről.
Én nem tudom, régen azért nem volt ekkora cirkusz... Az emberek tudták, hogy van bicikli, ráültek, és A pontból elmentek vele B pontba tudva azt, hogy hol a helyük a közlekedésben. Manapság meg valami homályba vesző neopunk eszme égisze alatt egyesülnek ezek a "forradalmárok", a fejük felé emelgetve a 100 forintos drótszamarukat, csak hogy érezzék, hogy ma is tettek valami fontosat a világ jobbá tételéért.
De tényleg tettek valamit?
Ahelyett, hogy megválaszolnám, inkább át is térnék arra, hogy szerencsére vannak olyan országok és kultúrák még, ahol már a BMX banditák megtekintése nem okoz ilyen őrületet.
Vannak helyek, ahol az autóvezetésnek is megvan a maga kultúrája, például ahol nem 1200 köbcentis motorokkal vergődnek az emberek, hanem tekintélyes teljesítménnyel karcolják az aszfaltot, ahogy azt az Isten is megteremtette. Bizony az Egyesült Államokról beszélünk, és hát volt szerencsém megtapasztalni ezt személyesen, milyen is ott autózni. Más. Nagyon durván jó. De egyébként az egész kultúra és a társadalom is egy más szinten áll, sokkal fejlettebbek, úgyhogy ebbe is kár belemenni.
Menjünk inkább bele a hippiség hiteles megformálójába, Willie Nelson kis nótájába, amit szívesen ordíttatnék az autórádiómból, miközben az ablaktörlő takarítaná a fekete biciklista vért a szépséges autóm elülső felületéről..
Aki szeretné kipórbálni az alábbi linken keresztül meg is teheti, igaz sajnos a kerékpárnak az abroncs alatti ropogását nem fogja adni, de oda lehet képzelni.
http://666games.net/Violent/Flash/Play/622/Terror_At_88_Mph_.html
Utolsó kommentek