negyven nap kenyér és víz után az úr bement a kfcbe, és családi kosarat rendelt, mert a többiek már várták, ott wifiztek az okos telefonjukkal a sarokban; amíg sorban állt, kigyúrt négerek, és alacsony spanyol lányok között, a rádióból szólt a resurrection pál féleképpen.
hiába, az ünnep az ünnep.
ha ez így nem jó, akkor mi próbáljunk meg aktívabban, és egészségesebben hozzáállni az ünnephez, például hogy biovízzel (!) megtöltött diszperzites (ez azért fontos, hogy később oda tudjuk adni az utcai zenészeknek) vödrökkel kergetjük a lányokat, és közben énekeljük az alábbi felvételt, megidézve ezzel azokat az édesbús ötvenes éveket, amikben kfc, húsvét és lányok is voltak, csak mi hiányoztunk onnan, a biovíz, meg az egyzene:
hiába, az ünnep az ünnep.
ha ez így nem jó, kérjük meg a felebarátainkat, üzletfeleinket és szomszédainkat, hogy bábozzanak velünk; ajánljuk fel, hogy legyenek ők a nyulak, mi leszünk a farmer, valami fegyvernek látszó tárgy meg úgyis minden rendes háztartásban van, és máris kész az alábbi jelenet:
ha így se jó, akkor az isten áldjon már meg, legalább annyiszor, mint ahányszor ki lett ejtve a rabbit szó ebben a (két?) felvételben, piros tojásképpen nyomj egy lájkot, és boldog nyulat kívánok, de vegyél fel kabátot mert istentelen (sic!) hideg van.
Utolsó kommentek