Amikor felkerültem a fővárosba és egyre sűrűbben töltöttem a hétvégét ideérkező kedvenceim megnézésével, sajnos elég hamar szembe kellett néznem azzal a ténnyel, hogy azok meglehetősen sűrűn.. hát, szarok. Ellenben ennek volt egy olyan előnye, hogy sorjában fedeztem fel a szcéna hazai képviselőit, akik sokszor számottevően jobbat produkáltak. Gondolhatjátok micsoda öröm volt meglátni, hogy ezen előadók javát nyaranta összegyűjtik egy fesztivál keretein belül (Alkotótábor).
Ennek csúcspontja (mármint az Alkotótáboré, de tulajdonképpen a hazai fellépéseké is) számomra Ferenc Vaspoeri tavalyi live act-je. Valószínűleg ebben nagy szerepe van annak is, hogy egyáltalán nem számítottam egy ilyen hangvételű előadásra ezen a rendezvényen. 8 bites elektronika, hiphop ütemek, varázslatos hangulat és olyan energia, amilyet utoljára talán a Chemical Brothers nagyszínpados fellépésétől kaptam. (Bár a lenti darab ebből csak egy kis szeletet ad vissza, sajnos az ott elhangzott zenék azóta sem kerültek elő. Helyette három felvétel onnan itt, itt és itt.)
Utolsó kommentek