Telnek múlnak az évek, már két éve koptatom a második egyetemem padsorait, és szép lassan halványulnak az első által okozott örömök. Tudom még, hogy milyen perverzen bölcsészesen jó is volt kötelességből elolvasni novellákat, regényeket, drámákat, és nagy kedvenceket felfedezni közöttük, és milyen élmény volt elmenni angolos társaim és a KonzervArtaudrium által előadott darabokra. Tudom, de már nem érzem - és 220 kilométerrel odébb nem is sok esélyt láttam, hogy még valaha is fogom.
És akkor jön egy szombat este, amelyik visszarepít egyszerre a Debreceni Egyetem angol tanszékének Studio 111-ébe és a DOTE II kolijának pincéjébe (még ha valójában a fővárosi Rs9-ben ülök is), az akkori egyetemista társaimat látom megint játszani, újra átélem az öt év alatt lassan elásott emlékeket, és újra érzem őket.
Megszületett végre az egyensúly az "agyemelő" közgazdaságtannal és a lélekemelő irodalommal teli egyetemi évek között.
A zenét pedig ki másnak köszönhetném, mint egy kedves ismerősnek azokból az évekből :).
.jpg)
Utolsó kommentek