'ha nem szeretsz többé, szeressen az, aki miatt nem szeretsz többé; szeressen akkor, amikor már nem szeretsz többé.'
egyszerű ez. ennél rosszabbat kívánni már nem is érdemes. gyönyörű, olyan gyönyörű, hogy még mindig okádni tudnék tőle, az, hogy belefér pár mondatba mindenünk. egyetlen mondatban kényelmesen elfér az, ami nem talál helyet bennem, és állandóan kifolyik a szememen. később még szűkebb lesz minden, és a végére kinyújtózunk majd a saját nevünkben, vagy diszkrét gyűjtőszókban, az a kedvencem, ezt figyeld:
'itt nyugszanak a szeretteink.'
egyszerű ez.
addig viszont még élni kell, enni, aludni, szarni és elmúlni kell. azt is mondják, semmit nem kell. elvileg szeretni se kell. írni meg főleg nem. minek? néha olyan írni, mint sírni. máskor meg fordítva; sírsz, és a könnyeid kész regényként száradnak fel, tök fölöslegesen. kinek?
és már megint szól ez a szám.
mennyi minden fér öt perc huszonhétbe?
hallod, azt éneklem hogy i don't want to hold this pain anymore. már megint hazudok, basszameg, ez se igaz; persze hogy kapaszkodok. ha nem fájnál, az fájna, hogy beleférsz te is a múltidőbe, és közönyösen lógna belőled is a jelen. szánalmas, hogy ennyi maradt, okádni tudnék tőle; olyan gyönyörű, hogy ennyi még mindig maradt. öt perc huszonhét, és három, vagy öt év? ötvenév? egy élet? benne leszel vajon a sírfeliratomban?
számít?
tudom, hogy te mit dúdolgatnál, a wcn ülve, nagy dolgok között; hogy múljon már, azért múlt, szarni kell rá, hagynád a picsába az egészet, arcod fúrnád az újba. és hinnél benne, hát persze, még mindig mindenben hiszel egy pillanatra, abban is hittél, aminek ez az öt perc huszonhét lett a vége.
mint a kutya hinnél abban aki bízna benned.
utáltad a verseket.
szerettem a kutyádat.
csak egy betűvel lesz több, ha elmúlik a szeretés; hát miért ne bízzunk benne? valamiben úgyis mindig hinni kell. trust in our love. hát persze.
egyszerű ez.
ami volt egyszer, annak nincsen sohase vége.
Utolsó kommentek