Sűrűn szőtt esőfüggönny mögül pislákolnak a város... hjajj a civilizáció fényei. Mennydörög meg villámlik, meg minden a természet törvényi szerint zajlik ma éjjel odafent. Koromsötétségbe burkolóznék már szívem-lelkem szerint én is tetőtől-talpig, de, hogy szerdán se maradjunk zene nélkül, a képernyő billentyűzetre vetülő parányi fényében megpróbálom ezt most valahogy összehozni. A hangszórókból meg Darkthrone szól...
A klasszikus norvég black metál rövidke virágzása (1991-93) szerves részének (a Burzum mellett), az újpogányság kétfős seregének szentelve ezt a mai posztot. A fjordok kristálytiszta víztükre alól, a zord gerinceken át a dúvaddal teli koromfekete erdők mélyéről előbukkanó alakulat volt talán az első akik megreformálták a metál színteret ott északon. kardot rántva a death metallal szemben (pedig maguk is halálmetált zúdítottak addig) még mélyebb tónusú sötétséget felhordva az addig is félelmetes tónusra, kapkodóbbá, de mindeközben érzelmesebbé és közérthetőbbé téve azt, nyakon zúdítva egy kondérnyi gyilkos és szuicid atmoszférával. Végül a Burzum-mal s a Mayhem-mel karöltve templomégetésekkel, Euronymus és mások könyörtelen halálával, Varg Vikernes bebörtönzésével "fűszerezve" kíméletlenül és végérvényesen felvésték országukat a zenei világtérképre.
Az a trú hozzáállás pedig, ami a műfaj megteremtéséhez kellett, s ezekben a csapatokban egytől-egyig megvan sajnos szinte majdnem teljes egészében (tisztelet a kivételnek) kiveszett, s a szórakoztatóipar által kreált renegát, elprostituálódott északi műhordák zúdítják le a tömegek torkán összefércelt szarjaikat.
Utolsó kommentek