Az előző bejegyzésemben egy Fink nevű úriemberről volt szó, aki olyan sok mindent csinál, hogy már-már meg is lehetne gyanúsítani azzal, hogy van egy hasonmása, aki néha beugrik helyette a fellépésekre. De ha mégis elhisszük, hogy mindezt egyedül csinálja, akkor lengessük meg a kalapunk, és mondjunk neki köszönetet azért, hogy a fennmaradó pár másodpercében még egy Hindi Zahra nevű lány szerzeményeit is volt ideje csiszolgatni. Addig-addig csiszolgatni, amíg egy gyönyörű tangó lett belőle, meg egy igencsak ékszerreklámra emlékeztető videoklip:
Hindi Zahra minden szempontból érdekes jelenség, kezdjük például a nevével, ami magyarul elég hülyén hangzik (nekem egyből a hindi nyelv és a Zara márka jutott eszembe, de a kettőt sehogy se tudtam összehozni...). Ha már érdekes neveknél tartunk, hajajj, nem hagyhatjuk ki a fotósát, Hassan Hajjaj-t sem, aki a fotográfiának egy kevésbé populáris válfaját képviseli (fotói önmagukban is érdekesek, de ez a megoldás, hogy a képkereteket konzerv- és üdítős dobozokkal tölti fel, zseniális)
Na de térjünk vissza Hindi Zahrára, erre a marokkói berber lányra, akinek az élettörténete simán felér a Regina Spektoréval. Hindit már gyerekkorában rengeteg zenei hatás érte: az anyja színésznő és énekes volt, a bácsikái pedig poszt-pszichedelikus zenét nyomtak, ehhez jött még a berber népzene és a sivatagi rock'n'roll (tegye fel a kezét, aki tudja, ez mit jelent...). 15 évesen Párizsba költözött az apjához, majd a Louvre-ban kezdett el dolgozni, miközben éjszakánként a takarója alá bújva ipari mennyiségben gyártotta a dalszövegeket (egy év alatt ötvenet). Közben persze magától tanult meg egy csomó hangszeren játszani, mondanom se kell, mi lett a vége, most meg már Billie Holidayhez hasonlítgatják a brit magazinok. Hogy ebben mennyire van igazuk, azt nem tudom, de ebben a lányban nagyon sok fantázia van, az biztos, már alig várom a következő lemezét. (első, Handmade című albuma 2010-ben jelent meg, remélem az elmúlt két évben is ugyanolyan lelkesen írogatja a dalokat.)
Utolsó kommentek