– Játsszuk azt, hogy aki hamarabb elromlik, az nyer – kiáltott fel egyszerre boldogan. – Ezt a versenyt csak is én nyerhetem meg – gondolta.*

Ezek a Nilsek bizony tudnak valamit, nem véletlenül foglalkozik velük rendszeresen a blog: ott van például Frahm, aki ebben az évben már másodjára látogat el szerény kis hazánkba, vagy a Petter Molvær, akit májusban szintén hallhattunk a világlegjobbhelyén, meg azért talán sokaknak rémlik egy Holgersson is, a vadludaival. És ha ez nem lenne elég, a blognak van egy saját, külön bejáratú Nilsholgerssonja is, úgy látszik a Nilsekből soha nem elég.

De hallgassuk most Øklandet, meg az ő varázshegedűjét, ezt a 3 perc 16 másodpercnyi homályos őszt, szöszmötöléssel, kulcscsomózörgéssel, zakatolással, vibrálással, prüszköléssel a háttérben. Ha szeretnénk magunkba kebelezni ezt a hangulatot, érdemes végighallgatni 2004-es lemezét, a Bris-t (Szellő), vagy a másik, szintén a Rune Grammofon kiadónál megjelent albumát, a Straum-ot (Patak). Ha ezek után nem azt vesszük észre, hogy totál depressziósan ballagunk az utcán vadgesztenyékben botladozva, még mindig megpróbálkozhatunk a Sigbjørn Apeland harmónium-művésszel közösen készített felvételével, az ECM kiadónál megjelent Lysøen-el, melyben a 19. századi zeneszerző és hegedűművész, Ole Bull előtt tisztelegnek, akinek kalandos élete során sikerült Lysøen szigetét is megvásárolnia, majd egy hagymakupolás villát építeni rá, és haláláig abban éldegélni. A tisztelgés pedig abból áll, hogy Bull témáit használva, és norvég népzenei elemeket keverve improvizálnak a villában Bull hangszerein. Együtt zenélésük persze nem merül ki ebben, mert van nekik  egy 1982-re hallgató triójuk is, amiben egy Oyvind Skarbo nevű dobossal improvizálgatnak. 

- Hé, Nils, nincs kedved csónakázni egyet? Dobjuk be a csomagtartóba a harmóniumom is, talán még jól jöhet. Induljunk Lysoen szigete felé, ott majd valahogy kiszedjük, aztán imprózunk egyet abban a villában...