A Disappears valószínűleg azon a klasszikus iskolán nevelkedett, amely azt tanítja, hogy tegyél a lemez elejére egy jó számot, utána pedig, mintegy a biztonság kedvéért, egy baszott jót, ily módon megalapozva a hallgatás hangulatát, s rögzítve a befogadót a hangforrás közelébe, hogy még véletlenül se akarja abbahagyni a befogadást. Így őt például még egy gyengébb, kevésbé veretes harmadik zene sem riasztja majd el. Megint más kérdés, hogy mennyire szokás ma még albumokat végighallgatni. Amikor például nekem volt összesen két hallgatásra érdemes kazettám, és a vókmenemen elromlott a tekerőgomb, vagy neki kellett állnom a klasszikus HB ceruzás módszernek, vagy hát ugye végignyomnom a második szám utáni blokkot, amíg eljutok egy arra érdemesebb nótáig. Ma már persze nem így van, nem találok otthon se ceruzát, se walkmant, könnyedén ugrándozom a trackek között - ennek meg persze az a hátránya, hogy a nagy kedvenceket hamar megunom, a többit pedig olyan bizalmatlanul és olyannyira összevont szemöldökkel méregetem, hogy el se merem indítani őket, s ezáltal kimaradok minden jóból, amit esetleg azok a számok tartogatnának számomra (erre már utaltam-utáltam korábban is).
Úgyhogy most, propagálandó a helyes albumhallgatás gyakorlatát, a lemez első számával kezdünk, és a ti feladatotok megkeresni a másodikat, majd az azt követőket. Kis segítség. A Disappears chicagói banda, azok közül való, amiket még nem érdemes ilyen messzire (márhogy Magyarországra) elhívni, hacsak nem akarunk egy tizenhét fizető vendéggel bíró, tuti bukó koncertet szervezni (vö. a Dead Meadow bécsi fellépésével). (Nem azért, mert szar, hanem mert ugye nem érte még el a népszerűség azon fokát, ahonnan már fájdalommentesen át lehetne bukfencezni a vasfüggöny innenső oldalára.)
Pedig nézzétek csak, az egyik topkommentelő azt írja róluk, hogy "Oh my God! Its the living Joy Division!", és bár lehet vele vitatkozni, de tény, hogy különösen a Replicate című melódiában valóban vannak bizonyos jelek. Úgyhogy a magam részéről most remélem, eggyel közelebb hozom őket egy esetleges budapesti koncerthez, titeket pedig az album végighallgatásához.
Utolsó kommentek