mixünk!

Utózöngék

KONCERTAJÁNLDA

 

 

 

 

 

lemezmustra.jpg

 

 

 

 

 

Címkék

2000es évek (423) 2006 (29) 2007 (24) 2008 (33) 2009 (56) 2010 (69) 2010es évek (250) 2011 (91) 2012 (96) 2013 (110) 2014 (73) 60as évek (66) 70es évek (72) 80as évek (81) 90es évek (174) akusztikus (23) alternatív (75) alternative (68) alternative rock (40) ambient (73) amerikai (262) angol (160) black metal (20) blues (32) brit (42) doom (27) downtempo (48) dubstep (21) egyzene születésnap (61) electro (22) elektronika (253) elektronikus (44) experimental (143) filmzene (50) folk (73) francia (63) funk (20) garage rock (21) hardcore (20) hard rock (30) hiphop (44) house (60) idm (22) indie (92) indie rock (28) instrumentál (25) izlandi (35) jazz (73) kanadai (25) klasszikus (23) krautrock (24) legcikibb kedvenc (25) magyar (70) metál (28) metal (40) minimal (32) német (51) new wave (26) ninja tune (21) noise (21) orosz (22) pop (97) post-punk (26) poszt rock (29) pszichedélia (172) punk (55) rock (299) shoegaze (28) soul (27) soundtrack (35) stoner rock (20) svéd (33) techno (105) zongora (28) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Kría Brekkan - Biboni

2012.09.29. 09:00 - juanitalenteja



Kislány korában remek módszereket dolgozott ki az olyan pillanatokra, amikor célzottan egyedül akart lenni.

Na nem az a fajta volt, aki fogta a plüssmackót, a fogkefét, meg a színes ceruza készletet, összecsomagolta egy batyuba és bejelentette, hogy világgá megy. Ez a bejelentés része egyáltalán nem érdekelte. És igazából nem is világgá ment (minek olyan messzire?), elég volt a szomszédban lakó nagymama hálószobája, ott is az egyik paplanhuzat belseje.

Azt gondolta, tökéletes rejtekhely. A pszichológia ezt is meg tudja magyarázni, nagyon tudományosan, hogy a gyerek egy bizonyos korig azt gondolja, hogy ha ő nem lát téged, akkor te sem látod őt, aztán ahogy idősebb lesz rájön, hogy ez nem is olyan egyszerű; attól, hogy becsukja a szemét, még ott van, és a paplanhuzatból kidudorodó kis test bizony árulkodó lehet. De ezt ő akkor még nem tudta. Lelkesen kigombolta a nagyi egyszerű ízlését tükröző huzatot, és egy mozdulattal belebújt: máris egy másik világba került. A talpát csiklandozó báránytakaróból virágok nőttek, a szivárványszínű huzatra felhők kerültek. Ott találta magát egy réten, ami csak az övé volt. Begombolta magát a huzatba, az ő külön bejáratú álomburkába.

Az ebéd után békésen kávézgató felnőttek észre se vették az eltűnését, volt azonban egy tényező, amivel nem számolt. Pár percen belül megjelent a beszélni még alig tudó kishúga, aki elképzeléseivel ellentétben bizony észrevette őt, ahogy a huzat alatt lapul. Ügyetlenül kigombolgatta, és ahogy bebújt, már nem a kistestvére volt, hanem egy felettébb hiperaktív nyuszi, aki bizony addig ugrált körülötte, még a föld kicsúszott a lábuk alól, a huzat pedig a takaróról, és a nemsokára a földön találták magukat. Az orra betört, a vér vörös foltokkal kezdte beszínezni a huzatot, ők pedig csak nevettek, megállás nélkül. 

Azóta se sikerül teljesen egyedül lennie, a saját kis világában, de néha megpróbálkozik vele. Felül a repülőre, és 4 óra utazás után megérkezik Izlandra, ahol a gleccserek és gejzírek között elveszve néha meghallja Kría Brekkan hangját.

egyszer_ugyis_elerem_by_juanitalenteja-d4m8mxi.jpg

Címkék: avantgárd kísérleti múm izlandi 2000 es évek Kría Brekkan






A bejegyzés trackback címe:

https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr634803783

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása