minden napra egy zene

Nem először szerepel a blogon a Pan Sonic, de szerencsére egy közel húsz éves életműből könnyű úgy szemezgetni, hogy akár tizedik alkalommal is egy új oldalát mutassuk be az adott előadó(k)nak. Legalábbis jobb esetben - és igen, ez most bőven egy jobb eset. Bár nem kell nagy tehetség ahhoz, hogy az ember meghallja a különbséget a korábban bemutatott darab és a mai között, legegyszerűbben mégis úgy lehetne összefoglalni, hogy míg a Koilinen egy Pan Sonic fellépés legelején hallható, addig a Voltos Bolt nagyjából a csúcspontja annak, amikor a srácok alatt kicsit megszalad a ló és színpadon elszabadul a pokol.
Egyébként hasonló körülmények között esett a választásom is erre: hétvégén álmomban, egy posztapokaliptikus Budapest sötét utcáin sétálva mondtam haveromnak, hogy ehhez a hangulathoz annyira jól passzol a Pan Sonic, hogy kedden biztosan erről írok az egyzenén.