Laura és Alfred még a gimnáziumi zenekarban találkoztak először, és egyből egymásba szerettek. A hosszas randizgatásnak szakítás lett a vége, utána pedig néhány csendes év következett, amit mindketten zenéléssel töltöttek meg. Laura főleg énekelt, például Flying Lotus Unexpected Delight című számában hallhattátok. Afredot pedig azt hiszem, nem kell különösebben bemutatnom, a lelkes Ninja Tune rajongók biztosan ismerik a nevét, volt is szó róla itt a blogban, sőt, az A38-ban is megfordult már.
Pár évvel a szakítás után a véletlen aztán mégis összehozta őket (bár jobban szeretném hinni, hogy ennek így kellett történnie), és az első perctől kezdve természetes volt számukra, hogy együtt fognak zenélni. (Daedelus szerint olyan ez nekik, mintha randira mennének, csak vacsorázás helyett ők éppenséggel zenélni ülnek le) Annak az időnek az emlékére pedig, amit külön töltöttek, a formációt végül Long Lostnak nevezték el, ami elmondásuk szerint arra utal, hogy volt egy szerelmük, amit elvesztettek, és hosszú idő elteltével képes voltak újra megtalálni azt, és ráadásul ilyen szépen hangzó dolgokat kihozni belőle. Totál egyetértek tehát gyurmapok kollégával, és azzal a kijelentésével, mely szerint "Alfred Darlington az egyik legromantikusabb alakja az elektronikus zenének." Azt hiszem, az alábbi videóból ki is derül ez:
Utolsó kommentek