elfutok leheveredem
mosakszom iszapban fényben
körbejárok menetelek
a gyűrűző éveimben
átlósan oda-vissza
bocsánatot kérek dadogok
ámulok varázsolok békét
óramű szívembe és havazom
és emlékszem egy hegytetőn
állok egyedül-ketten
s előttem-mögöttem mindig
ugyanaz a napfelkelte
ugyanaz a selymesfejű álom
révbeért gügyögése
aztán az ágy a kétszemélyes
az átizzadt párna a takaró
az ölelkezések gyöngyérlelő
iker-magánya
és az okos tapasztalás
valami megmagyarázhatatlan
bizsergés a forró testben
az észhideg gondolatban
az ösztönös madárköltözés
fátyolos ezüst-vonulás
a játékállatokkal muszogó szobában
immár csak többesszámban
az egymásba harmatozó hajnalokon
aztán valami konkrét megfogható
borotvacsend ridegül
mosollyal csorbul
kiszabadul elmélkedik viháncol
ránkeresztve örömcsordáját
és az összemosódott képek
nagyonis evilági tárlatán
márcsak a telepingált vásznak
hersenése hasadása mögött
az egymást igéző arcunk fénydelelése
Utolsó kommentek