kedd van, (valakinek ez a hétfő!) ráadásul gatyafagyasztó hideg, ilyenkor valószínűleg annak van igaza, aki valami forró csoki kíséretében csücsül valamelyik divatos kis kávéházi szegleten, és röhög rajtam, amikor elbiciklizek előtte. ezúttal is üdvözlöm az összes csinos, norvégmintás sálas, ájfont nyomogató szőkeséget, bár bé kolléga valószínűleg valami fülbemászó metállal kedveskedne nekik, én egy pont olyan habkönnyű, édes kis dalocskát küldök nekik, amilyennek elvileg lennie kell a costában a kapucsínó tetején a habnak. természetesen én lennék az a bizonyos eksön men, akiről szó van, csak a miheztartás végett.
fene se gondolná, hogy ez a lányka is izlandi, bár ilyen névvel szűkül a kör, az viszont tényleg elképesztő, hogy ezt az édibédi popzenét a világ egyik legjobb, vastag elektronikával dübörgő tánczenekarában csiszolta ilyen puhára; a gusgus család legjobb időszakában (kétezerig) volt ő a nő. tizenöt (!) évesen került hozzájuk, az a coffos kislány a minden idők egyik legjobb élő előadásának felvételén, aki előrefele tolja a hátúszást a színpadon, például hafdis, személyesen (abba most ne menjünk bele, hogy mennyire lehet élő az, amikor minden csak gépekkel szólal meg, elég megnézni ezt a videót, a gus gus a legjobb válasz erre, így kell tánczenei koncertet csinálni, nem úgy, hogy csak megnyomod a gombot: a fürdőköpenyben nyomuló bogó elnök például egy atyaúristen, a videó elején teljes révületbe eső szemüveges, másodéves orvostanhallgató kinézetű biggi veira pedig már akkor volt hipszter, amikor még ez a kifejezés, ebben a formában nem is ezt jelentette, és ha már benne vagyunk ebben az üzengetésben, akkor üzenném a skrillex rajongóknak, hiszen nyilván ők is ott kávéznak a costában, hogy aki erre nem tud bulizni - már mint a gus gus-ra, nem a hafdis kisasszonyra -, az ugyanolyan ember, mint a többiek, csak izé, nem lesz valami nagy action man, ha érthető, mire gondolok...).
Utolsó kommentek