Kiégtem, mint a tegnap még ép szalmabála, vagy mint a Reichstag, úgyhogy az egy dolog, hogy nem köszönök a folyosón, meg úgy egyáltalán, gyakran fordítom el a fejem. De ráadásul - továbbra sincs - semmi köze a szövegnek a zenéhez. Biztos jobb is ez, mert akkor szar zene dukálna, de ez meg nem szar zene. Nem fontos amúgy semmi, általában a jó zene se fontos, ami azért elég elkeserítő, nekem is, meg azért ez mégiscsak egy zeneblog. Úgyhogy azért igyekszem. A privát életben azért inkább a szokások számítanak, azok tartanak életben: mint az olaj a szardíniát, a légmentességet biztosító, az eltávolítást elősegítendő kis nyéllel ellátott alumíniumkarika a Globus kecsöpöt. Van szép sálam, szép kabátom és szép cipőm, tévét továbbra sem nézek, megint vettem egy könyvet (Grecsó / Mellettem elférsz) amit a lehető legeslegjobb esetben is a feléig fogok elolvasni; néha hallgatok új zenéket is, zenélni még mindig szeretek. A barátnőmmel szakítottam, a bölcsességfogammal úgyszintén, és nem, nem várom, hogy a sültgalamb a számba repüljön sültkrumplival és koviubival, csak ahhoz sincs kedvem, hogy tegyek bármit ez ellen. Na de ez mind nem is fontos, csak épp megörültem, hogy két összefüggő mondatnál többet is tudtam írni.
Szóval itt van ez a Cody nevű, x-edvonalbeli dán zenekar, akik azt mondják magukról, hogy "folk inspired pop melodies with hints of post rock and nordic glum", de a magyar elintézheti annyival, hogy indie; és kifejezetten jó dal ez. A lemez, amin rajta van, az is kellemes hallgatnivaló. Szépre keverték. És ilyen szép békás lemezborítójuk is van, mint ez itt fenn. De ez a dal egy másik lemez. Mit mondjak még. Semmit, reggel 9 van.
Utolsó kommentek