mindenki rohan, semmire sincs idő, az asztal tálalva, gyertek kajálni. a lakásban 40 fok, mert nagyi fázik, még mindig fázik persze, érszűkülete van, hogy a picsába ne fázna. mindenki eszik meg iszik, mintha ez lenne az egyetlen dolog, amit együtt csinálhatunk. a nagynéném meg leveri a tálcát, amin az ünnepi pohárkészlet van, összetörik az egész, vagy húsz pohár, nagypapa beszól, nagyi sír, nagyi nagyon sír, nem csak a poharak miatt, hanem amúgy is, hogy ő majd megváltozik, és jó nagymama lesz, meg a szokásos, amiket ilyenkor mondani szokott.
a férfiak orbán viktorról beszélnek, ez a szokásos felosztás, a férfiak orbán viktorról beszélnek, a nők meg sürögnek-forognak az asztal körül, és már tíz perccel tálalás után elkezdenek mosogatni. orbán viktor lassan egy saját terítéket érdemelne az asztalnál, minden ebéd és vacsora állandó szereplője.
az este tanulsága, hogy elgondolkozok rajta: 30 éves koromban öngyilkos leszek, hogy megkíméljem a világot attól, ami utána lennék.
Utolsó kommentek