Egy 2012 legjobb klipjeiből szemezgető ranglistában bukkantam erre a videóra. Miközben néztem a képernyőre tapadt, bazedov-kórtól dülledt retinai implantátumaimmal, szívem halkan, de határozottan az asztalon árvátlankodó, megmelegedett és elszénsavtalanodott pohár tonikba folyt. Az orvos azt mondta, ezt valami vírus okozta, és antibiotikumot írt fel, pedig ugye. Úgyhogy végül az Ecseri úton kötöttem ki Nágyjánál, a fehérorosz természetgyógyásznál, aki azt mondta, "nyúgálom, láttám már ilyent, éccér bátyuská Szergej Szergejlovics térgyekálácsá frittyent bele mámuskánk lábosábá, ámíg az főzteja scsít". Úgyhogy azóta hetente kétszer járok Nágyjához, kezemben, mint infúziót viszem a pohár szíves tonikot, és csak arra kell ügyelni, hogy a metrón ne fröccsenjen ki semmi, mert akkor baszhatom. Félek, hogy a csöcsbe veszek.
Utolsó kommentek