És akkor van Utrecht, a város ahol Dombi Tibi focizott, ahol sok a diák, ahol egy kicsit kihipózott a belváros, szóval van ez a város, egyenesen Hollandia közepén, emlékekkel terhelt helyekkel tűzdelve. Minden holland - a sötétbe virradó reggeleken kocsikulcsát kereső, másik kezében sajtos szendvicsét markoló -becsületes munkába induló ember tudja, a hétköznapokon jobb Utrechetet és az A2-es autópályát messze elkerülni mert a dugó! a dugó ott elkerülhetetlen. A város ahol vacsoráztam patkányokkal, aludtam luxusházban a belváros közepén, a város ami nem rólam, nem rólad, hanem róluk szól. A város ahonnan Amszterdam csak 20 perc vonattal és ha a klippet szűz szemmel nézném rögtön rávágnám, hogy ‘Hey dit is fuckin’ Amsterdam he’ de pár pillanat múlva ráeszmélek a nyakba akasztott gitár zsinegen lógása pont azt a nüansznyi különbséget szimbolizálja ami miatt érdemes kitekinteni, ami miatt érdemes egy országot nem csak egy várossal letudni, ami miatt érdemes élni.
I am Oak- Don't I know enough
2013.02.01. 09:01 - dagmaat
Címkék: ambient holland 2010es évek indie-folk iamoak
A bejegyzés trackback címe:
https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr505055541
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek