Adjanak nektek az isteneitek tavaszt!
Csodálatos ilyenkor a természet, rügyek, virágok, nyuszikák, meg más kis szőrös izék, a János-hegyen nyilvánosan hugyozó kirándulók; de nem ezért -
hanem azért, hogy a hidegtől meg a magánytól való félelmetekben vett nagy levegőt, amit úgy november környékén vetettek és belétek fagyott a télen, végre kifújhassátok.
Nem vagytok egyedül.
Közösen ülünk a szarban.
De legalább süt a nap.
Valami hasonlót magyaráz ez a négy kedves hipszter srác, akik rengeteg hangszeren játszanak és mellesleg fiúkórus is némely dalban. Felszabadító, őszinte zenét csinálnak, ami egy másodpercig sem akar többnek látszani önmagánál; a szövegeknek vannak marha jó pillanatai (it's not the long walk home that will change this heart / but the welcome i receive with the restart), meg, hát, mosolyogtatóak (so i came home like a stone - hazajöttem, mint a kő, ford. Tótisz András), de az összkép mindenesetre nagyon hiteles. És tényleg minden dalukról az jut az eszembe, hogy hurrá, itt a tavasz első napja.
Itt a Little Lion Man, ez az első, amit hallottam tőlük, és annyira igaznak tűnt, meg hát BENDZSÓ - és, persze ez kardinális, nagyon jó pillanatban talált ez a dal. Ja, és bendzsó, bendzsóznak benne. És, igen, nagyon fontos, hogy az ember bírjon röhögni a kapitális hibáin, ezt szeretném hallani néha egy-egy takonyarcú politikustól is, szerintem marha jót tenne a közhangulatnak, hogy "i really fucked it up this time". (Bendzsó.)
A Babel album címadó dalát meg mostanában majdnem minden reggel meghallgatom, és ha nem lennének szomszédaim, viszont lenne kertem, ordítoznék és rohangálnék rá. (A videó most nem tartozik a zenéhez szervesen, szerintem rettenetes, de a hang legalább elfogadható minőségű; mindenki csukja be a szemét.)
Ez meg az új sláger, mert hogy most már elég népszerűek meg Grammy díjasok, ide is jönnek például, március 8, PeCsa, sold out. Ez egy lendületesebb dal, olyan képeket képzelnék alá, mint hogy mondjuk a srác vagy lány fut fut fut a mezőn, aztán kiér egy remek szikás ír típusú tengerpartra (mint pl ez), és áll a szélben, ami mindjárt széttépi és röhög meg ordítozik meg minden. Remek kliséklipeket bírnék rendezni fo' sho'.
Aztán zenéltek a Disney-nek is, a Birdyvel közös Learn Me Right a Brave című animációs mese soundtrackjének a része, és hát igen, a sztori szempontjából kicsit túl direkt, de kedves dal és megint bendzsó, sőt, mandolin.
Hát ez meg egy kedvenc a végére. Legyen szép napotok, kis cukorborsók vagytok mind.
Szesz hozzá: rozé hosszúlépés, kizárólag a szabadban.
Utolsó kommentek