Olykor-olykor kapunk egy hangyafasznyi lehetőséget arra, hogy egy mákszemnyi lyukon keresztül megpillantsuk az örökkévalóságot. Belemarkolunk az aranyporba, csak az emberi kezet nem porfogdosásra tervezték, úgyhogy előbb-utóbb elpereg az egész, és részesei leszünk teljes mindenségünkkel a rajtunk kívüli valódi mindenség kollektív elmúlásának.
Azaz egyszer mind meghalunk, ezért nem rossz, ha emlékezünk az aranypor érintésére a tenyerünkön, mert nagyon nagyon fontos következtetésekre juthatunk általa.
Utolsó kommentek