A Converge egy optimista hangvételű zenekar. Az előbb kijelentett izgalom, első látásra simán, talán kicsit unottan, de tulajdonképpen azonnal nyugtázható is, esetleg egy „jó, de kit érdekel?” bátorító kíséretében. Első hallás után, viszont már-már kíváncsiságot ébresztően szórakoztató ez a pozitív üzenetesdi, ami mellesleg az énekes, Jacob Bannon véleménye. Most mondhatni, aha. Szóval, csak azért fura ez az egész, mert a világ összes fájdalmát magából kiszakító zene és az ehhez íródott kegyetlen(ül őszinte) szövegek hát, igazából nem túl vidámak.
A salemi banda egyébként amellett, hogy kultikus, meg baromi elismert, ésatöbbi, a hétköznapiság röhejének tárgya, sőt a kaotikus zajmasszát összeserénykedő társaságot általában ilyen kérdésekkel szokás vésni; mégis mi a francot csinálnak ezek a hülyék? Ez zene? Különben is, mit ugrál és/vagy ordibál össze-vissza ez a cingár barom? Szóval, ez a grafikusból lett, fülig tetovált, visítozó, ugye cingár barom azt mondja, hogy az artikulálatlan üvöltözéseiből valójában kivehetetlen szövegeivel és a többiek alázenéjével pozitív hatást kelt.
És tényleg.
A Converge először aranyosan beleveri az ember fejét az életbe, aztán a tespedő rohadásban elősegíti az elég kényelmetlen felismerést, hogy nyakig ér a. Ebben a gyomornyúzó, kedélyes állapotban fuldokolva, lassan aztán jön az eszmélés, hogy - de jó, csak nyakig ér a.
Megnyugtató, illetve optimista tehát, amikor világossá és dühítővé válnak a körülöttünk sündörgő problémák.
...De egyébként kádat is tök jól lehet rá sikálni.
Utolsó kommentek