Nem szabad ám megijedni, ha az általad Record Store Day-ként ismert, szívednek oly kedves eseményt egyszer csak Disquaire Day-ként véled felismerni mindenféle szórólapokon és plakátokon. Április 20.-a van, menni kell, öltözz ünneplőbe, zenekaros pólóba, vagy várj, van jobb ötletem: kapd fel most az "I'm still buying records" feliratú pólódat, az ám a poén.

Szóval indulni kell. Disquaire Day, ízlelgeted még csak a kifejezést, és a helyszínek amiket kikerestél, nos, azok némi félelemmel töltenek el. Otthon tiszta sor, Wave aztán Musicland, vagy fordítva, és le van tudva az "ünnep". De itt most egyszer csak egy ultramenő ruhaboltban találod magad,  a földszinten szép lányok adnak koncertet, tetszik is, csak félszeggé tesz a tudat, hogy a ruha amihez a tömeg miatt hozzápréselődsz, többet ér mint a féléves kereseted. Az emeleten azért teszel egy gyors kört, ott nagyobb biztonságban érzed magad, ott maximum csak a vinylekhez préselődhetsz hozzá. Tovább indulsz egy másik helyszínre, útközben, kis spéttel ugyan, de azért leesik, hogy igen, most haladtál el néhány 40 év körüli kínai prosti mellett, akiknél elkeserítőbb látványt aligha tudnál elképzelni, és már feladnád, hogy akkor inkább haza, és inkább a Musicland élő streamje, de még időben megüti a füledet néhány ismerős hang: szabadtéri koncert lesz ez! Már szinte reflexszerűen beállnál a sorba a csapolt sörért, hogy aztán kicsit lötyögj a francia sanzonra, de ácsi, itt nem sörre vár a jónép, hanem palacsintára. Igen palacsintára, a nutellásat nem is vetnéd meg, de koncert mellé valahogy mégsem passzol. Megsebzett ünnep? Vagy hogy is volt annak a filmnek a címe? Kicsit ilyen megsebzettnek érzed magad; ez lenne akkor a lemezboltok napja itt?

De aztán minden rendbe jön, mert még  a szimatodra hagyatkozva visszatérsz a puccos divatszalonba, és ott aztán végre helyére kerül minden. A szép arcú, szép hangú lányok helyett már két DJ az alkalmi színpadon, és csak arra leszel figyelmes hogy beindul a lábad, meg hogy melletted negyvenes kínai prosti helyett egy kifinomult ötvenes anyuka bólogat önfeledten a zenére, miközben a gyerekei épp a méregdrága ruhák között játszanak kicsi a rakást.

És rájössz, hogy ez hát a Disquaire Day lényege: stílus és játékosság. És talán ez az ami miatt a francia elektronikus előadók oly népszerűek a világban. Vagy a fene tudja miért, mindenesetre  a mellékelt analóg krautdiszkóra elég stílusosan lehet ropni.