minden napra egy zene

Két dolog.
1) Amikor az előző évtized körülbelül utolsó harmadában állandóan mentek a fejtegetései annak, hogy akkor most  kik is kavarták fel annyira a hip-hop (álló?)vizét, szinte soha nem láttam megemlítve a spanyol Guillermo Scott Herren nevét, aki már az említettek előtt korábban csinált olyan dolgokat, amiket akkor talán kevesebben értettek meg. Persze nem mások érdemeit kérdőjelezem meg, hiszen nyilvánvaló például J Dilla hatása és jelentősége.
2) Amikor felfedeztem ezt a meglepően nagy szeletét a zenének, kifejezetten szokatlan - és egy idejig megszokhatatlan - volt számomra, hogy a legjobb zenék fél, egy, másfél percig tartanak. Kellett egy kis idő, amíg megértettem/megéreztem, hogy ezeknek pontosan fél, egy vagy másfél percig kell tartaniuk.