Olykor enyhíteni kell a lélekben zajló viharon. Csak szélcsendben hallom saját hangom.
Ezért 3 vallomás fog következni. Három mert ami annál több már nem is lehet igaz. Háromnál több dologgal nem szabad foglalkozni. A közös többszörösök kioltják egymást.
Első. Enyhén remegő kézzel ütöttem be a blog keresőjébe az együttes nevét, hogy írt-e már róluk valaki ide. Meglepetésemre még nem. Legjobban azért lepett meg a “ A sajnos nincs megjeleníthető bejegyzés” mert ha jól emlékszem - zenei mentoromként is aposztrofálható- half nelson kolléga/barát/meteorológus biztosan, szinte teljesen biztosan emlékszem hogy ő mutathatta meg nekem őket először. Még évekkel ezelőtt.
Második. Egyfajta perverzióként minden egyes zenei darabért rajongok ami csábító zongora dallamokkal indít.
Harmadik. Ez a fellépés azon rádió égisze alatt zajlott le, amit kocsiban sosem, máshol szinte mindig hallgatok. KEXP Seattle. A város ahol sosem jártam, csak a google street view-n róttam aszfaltozott sugárútjait mégis; azthiszem egyszer odaköltözöm.
[
Miközben ezeket a sorokat írom épp nem kocsiban utazom; sőt nem is utazom, hanem egy irodában ülök, ahol dolgoznom kéne. Azonban elkövettem azt a hibát hogy elindítottam a radio-t amit csak kocsiban nem hallgatok. Az irodában légkondi zúg; kattognak az egerek; a nyomtató recsegve okádja ki magából a modern ember emlékezetét.
én csak hallgatok és lelkemben is szélcsend honol.
].
Utolsó kommentek