Nem árulok zsákbamacskát, ennek a formációnak az ismeretét is a katowicei Tauron Nowa Muzykának köszönhetem.
Az egészen a koncert kezdetéig mindannyiunk számára ismeretlen formáció – nem meglepő módon éppen ezen tulajdonságából adódóan – nem szerepelt sem az „Erre mindenképp menjünk!”, sem az „Ez érdekes lehet” elnevezésű egyéni zenei listánkon. A fesztivál lecsengését követően ezért aztán jó eséllyel hullott volna ha nem is rögtön a feledés homályába, de annál inkább a frissen kielégített audióvágyak által hátrahagyott, a lanyhuló kíváncsiság által katalizált űrbe.
Nem így történt, szerencsére! Köszönhető mindez egy malacnak. Pontosabban a malac adott részének megható ízletességén, ami már előre jóleső mámorral töltötte meg a zsigereinket és vonzott adott hely felé. Ez az általunk anglopolszkij mód „porkijnak” becézett malacsült konstans vonzása kellett ahhoz, hogy kiszúrjuk a porkijlelőhely mellett álló színpadon kezdődő molyolást. Nem mondom, gyanúsan, felvont szemöldökkel, kicsit talán kételkedve is figyeltük a színpadra költöző versenyzongorát, a csellót, a konyhapult méretű dobot. "Ebből vajon mi fog kisülni egy elektronikus zenei fesztivál kellős közepén, főműsor időben?!"
Nos...a fesztivál egyik legvagányabb fellépése lett belőle! Elképesztő élmény, ahogy techno előadók számai szimfonikus zenekari átiratban csendülnek fel, a dallamokat szó szerint ott húzzák el előtted, a legmélyebben veretős ütemet az óriási dobon ütik le, folyamatosan, a háttérben, ahogy azt kell. Nagyon hamar rájöttünk arra is, hogy itt többről van szó, mint amit a kulissza eleinte sejtetni engedett, hiszen az elhangzó számok közelebbről-távolabbról, de ismerősen hangzottak.
Például itt van ez az alpesi bájjal kolompoló, vurstliba menetelő törpinduló, ami szinte előírásszerűen csiklandozza az ember rekeszizmait. Aztán itt van ennek a Scwellenbach-féle átirata (előre is elnézést a tróger linkelésért, az úriember egyelőre nem fürdik az internet határtalan kegyében, ugyanakkor időálló, rendelhető albumról beszélünk, szép kivitelezésben, hozzá kottával!), ami a tréfás törptripet az altok mélyébe vezeti - kinek játékos gúnyolódásként, kinek elkomorulásként, ezt most döntsétek el Ti!
A 20 Jahre Kompakt album valójában egy hommage a kölni Kompakt lemezkiadónak. Az elhangzott trekkek eredetijei az ide szerződött, magának kiadónak a létrehívásában is fontos szerepet játszó helyi house és techno előadók szerzeményei közül kerülnek ki. Olyanoktól, mint Oxia, Kaito vagy Jürgen Paape.
Szép és ritka gesztus, amikor a lemezárusító helyből magát egyre inkább zenei központtá kinövő csoportosulás ahelyett, hogy egy kiadói 'Best of'-ot dobna piacra, a tagjai közül valaki veszi a fáradságot, és a saját stílusához igazítva, hangszerekre adaptálja a korábbi kiadványokat. Teszi mindezt úgy, hogy a látványossá és láthatóvá tett "elektronikus" zenélés fontossági sorrendben csak a filmekhez és színdarabokhoz szerzett zenék után következik. No meg persze a cukorról írt musical után.
És az eredeti, ha valaki esetleg nehezen viseli a basszus hiányát:
Utolsó kommentek